Waldorf óvoda miben más mint egy sima állami? Az orvos azt mondta extra érzékeny a kisfiam, oda kellene beíratnom nem sima államiba.

12+1 évfolyamos egységes iskola. A 13. év az érettségire és a felvételire készít elő.

- Osztálytanítói, osztálytanári intézmény.

8, ill. 12 éven át lehetőleg ugyanaz a tanító, tanár viszi végig az osztályát. Ő tanítja az ún. főtantárgyakat a főoktatás keretében (anyanyelv, számtan, természet- és történelemtudományi tárgyak). Vannak szaktanárok is, akik egyéb tárgyakat (zene, euritmia, torna, kézművesség, az idegen nyelvek egy része, formarajz stb.) tanítanak.

- Epochális oktatás.

„Az epochális oktatásban nem egész tanévre széthúzottan tanulják a közismereti tárgyakat a gyerekek, hanem nagyjából azonos évi óraszámban, mint más iskolában, de 2-3-4 hétre összevonva. Így követik egymást a főoktatás egyes tantárgyai: az anyanyelv, történelem, földrajz, embertan, állattan, növénytan, kőzettan, fizika, kémia, csillagászat, matematika, geometria.

A történelemepocha például azt jelenti, hogy meghatározott ideig a nap első két órájában, mindig történelem van, az egész osztály a délelőtt első részében a "történelemben él", ennek nyoma van a falra kerülő ábrákban, képekben, a behozott tárgyakban is. Az egyes epochák alatt a gyermekek mindig annyit végeznek el egy-egy tantárgy anyagából, amennyi megadja nekik azt az érzést, hogy elértek valamit. A gyerekekre jótékonyan hat ez a fajta munkabeosztás, mert nyugodt és fegyelmezett tevékenykedésre szoktatja őket, ami rendkívül fontos egy olyan korban, melyre a szétszórtság és az ingerek túláradása a jellemző.

S mivel egy-egy tantárgy évente kétszer vagy többször kerül sorra, az epochák közötti időszakban a felejtés és felidézés segítségével az ismeret képességgé tud érlelődni.

A főoktatást a napi ritmus szerint a különböző szakórák követik, nem epochális megosztásban - a művészeti, a tevékenységbeli és az idegen nyelvi oktatás tehát mindennapos.

Hagyományos értelemben vett tankönyvek nincsenek, a gyerekek nagy alakú, sima fehér lapokkal teli füzetekbe dolgoznak.”[8]

- Életkornak megfelelő oktatás.

Rudolf Steiner szellemi kutatásai során egészen mély emberismeretre tett szert, amit többek között a pedagógiában is kiválóan lehet hasznosítani. Számos tanítását azóta igazolták is a kutatások. Nem mindegy, hogy a fogváltás előtt, a fogváltás és a nemi érés között, és a nemi érés után mit tanítunk és hogyan. Sőt az egyes életévekre le lehet ezt bontani.

Talán több szülő is tapasztalta már, hogy gyermekét alig érdekli az iskolai tanulás. A Waldorf-iskolákban is előfordul ilyesmi, de sokkal kevésbé jellemző. Ennek fő oka, hogy a részletekbe menő emberismeret alapján végzik az oktatást. Például nem akármikor fogékony a gyermek a mechanikai törvények megismerésére, vagy az emberről szóló biológiai ismeretekre. Mindent akkor kell hallania és tanulnia, amikor lelkileg éretté válik ezek bizonyos szintű befogadására. Ha idő előtt tanítjuk nekik még ártunk is a lelki-tudati fejlődésnek. Ha túl későn, akkor lehetőségeket mulasztunk el.

- A gyermek gondolati, érzelmi és akarati életének harmóniában történő fejlesztése.

A jelenlegi iskolarendszernek talán az a legfőbb hibája, hogy túlságosan intellektuális beállítottságú. Ez azt jelenti, hogy legfőképpen az ember gondolati életét kívánja csak fejleszteni; sietve teletömni az ember fejét információkkal, az érzelmi és akarati életét pedig elhanyagolja és sorvadásra ítéli. A gyermek az ilyen egyoldalú nevelést és tanítást megsínyli. Ezt láthatjuk a mai fiatalság állapotán: érzelmi sivárság, kreativitás hiánya, céltalanság, akaratgyengeség, káros szenvedélyek elharapózása. Ennek még a testi egészségre vonatkozó következményei is vannak. Az időskori cukorbetegség és más anyagcsere betegségek terjedése is összefügg ezzel. A Waldorf-iskolákban minden nap nagy gondot fordítanak a három lelki erő (gondolkodás, érzés, akarat) egyensúlyban történő fejlesztésére. Például mozgásokkal, ritmikus gyakorlatokkal egybekötött írás- és olvasástanítás folyik. A művészeti tantárgyak oktatása hangsúlyos szerepet kap. Minden tanuló rendszeresen kézimunkázik, valamilyen hangszeren tanul.

„A Waldorf-iskolában a tanulás egészét mélyen áthatják a művészetek: rajzolás, festés, euritmia, plasztika, zene, éneklés segítségével tesszük mindazt élővé és képszerűvé, amit tanulnak. Ezáltal az érzelmeken keresztül közelítünk az értelmi, gondolati világukhoz, felkeltve érdeklődésüket az adott tantárgy iránt.

Ha a gyermek énekel, furulyázik, rajzol, fest, versel, drámajátékban vesz részt, önkéntelenül feloldódik abban, és minden porcikájával átéli az alkotómunka gyönyörűségét. Így szokik hozzá ahhoz, hogy egy számára fontos problémát minden testi-lelki-szellemi adottsága bevetésével igyekezzék megoldani csupán azért, mert a probléma érdekes. Ezáltal pedig belső erejére támaszkodva halad előre, s nem egy tőle idegen külső kényszer hajtja.”[9]

- Az év fő ünnepeinek megtartása.

Pl. Advent, karácsony, húsvét, pünkösd és Szent Mihály napi ünnepeken a pedagógusok és diákok zenés, színjátékos műsorokat adnak elő.

- Természeti ritmusok követése.

A Waldorf-pedagógiában igyekeznek mindent a valóságos természeti környezetben megismertetni a tanulókkal; nem képek vagy film segítségével. Általában minden iskolában van egy ún. évszakasztal, amelyen mindig az aktuális természeti történések követhetők nyomon a természetben gyűjtött termések, levelek, virágok kiállításával. Lehetőség szerint az iskola saját kis kertjében kerti munkákkal egybekötött növénytermesztés is folyik. Így eleve könnyebben meg is tanulhatók, követhetők a természeti tények, másrészt a világ és a természet szeretetét ilyen módon könnyebben lehet érlelni a gyermeki lelkekben. Ez jó alap a környezetbarát nevelésre is.

- Szabadságra nevelés.

Az antropozófiai megismerés szerint az ember földi fejlődésének célja a szabadság minél magasabb fokú kifejlesztése. Ez nem azt jelenti, hogy a gyermekeket szabadjára kell engedni, hanem azt, hogy az egész nevelést és oktatást úgy kell irányítani, hogy a gyermekből a későbbiekben egy kreatív és gondolkodó felnőtt ember legyen, aki lehetőleg szabadon dönt mindenben. Ezt például úgy érik el, hogy a történelemtanítás során jelentős történelmi eseményeket különböző oldalakról mutatnak be, mindenféle pártoskodás nélkül. Így a gyermekeknek alkalmuk nyílik elsajátítani egy tárgyilagos, sokoldalú és nyitott hozzáállást, ami legfőképpen szükséges ahhoz, hogy felnőtt korukban szabadon és ne valamely nézet hatására alkossanak véleményt.

„A nevelést művészetnek tekintjük, a tanulási folyamatot pedig a szabadság eszközének, amellyel elvezethetjük a gyermeket önmagához, hogy felnőttként képessé váljon saját útjának felismerésére és követésére.

Legfontosabb célunk, hogy a gyerek a magával hozott adottságokat, képességeket a lehető legnagyobb mértékben nyilváníthassa meg a világban.”[10]

- Nincs osztályozás. Szöveges értékelés van.

Minden tanév végén minden tanuló kap egy személyre szóló „…szöveges értékelést, ami - a kb. 10 számjegy helyett - akár tíz oldal terjedelmű is lehet. Kapnak egy bizonyítványverset is. Ezeket az osztálytanító írja, esetleg a klasszikusokból "találja" a gyerekeknek. Róluk - hozzájuk szól, és egész éven át szavalják az osztály előtt, a reggeli köszönés után, azon a napon, amikor - pl. kedden - születtek. „[11]

„A büntetés-jutalmazás és a becsvágy felkeltése helyett arra törekszünk, hogy tanulóink soha ne veszítsék el a tudományok, művészetek és az élő valóság iránti érdeklődésüket.”[12]

„Mit mér az osztályzat? Nem méri az intelligenciát - az intelligencia fontosabb, ún. cselekvéses faktorai egyáltalán nem szerepelnek az iskolai mérlegelésben -, nem méri a kreativitásnak egyetlen tényezőjét sem (ellenkezőleg: bünteti a divergens gondolkodást), nem méri, nem jelzi előre a későbbi "beválást", nem korrelál azzal. Az osztályzat egyfajta, igen szűk körű, verbális és rövid távú emlékezeti teljesítményt mér, amelynek később nincs szerepe semmiféle életpályán. Arra viszont nagyon alkalmas az osztályzás, hogy a szorongást és a jó jegyre törekvést egyszerre kiváltva csökkentse a tárgyra irányuló érdeklődést és a valódi teljesítményt.” (Vekerdy Tamás)[13]

- Szülők által szabadon választott vallásoktatás.

Lehetőség szerint olyan felekezetű a hit- és vallástanítás, amilyet a szülők kérnek. A vallásoktatás az iskolában zajlik. Ha ez nem oldható meg, akkor az egyes felekezetek által kínált helyeken történik. Ha valaki nem kér vallásoktatást gyermeke számára, akkor egy ún. szabad vallásoktatásban részesül, ami természetesen szintén a gyermek életkorához igazodó megfontolások alapján történik. A részvétel fakultatív. Mindenesetre a Waldorf-pedagógia fontosnak tartja a vallásoktatást.

- Első osztálytól kezdve két idegen nyelv oktatása.

[A Waldorf pedagógia iránt érdeklődőknek ajánlom Rudolf Steiner alábbi műveit:

- A gyermek nevelése szellemtudományi szempontból

az oviról:

nézz utána, hogy a környéketeken hol van, érdeklődj, hogy az milyen, mert mindegyik más, egyedi. lehet, hogy nektek pont ez jó, lehet, hogy nem. hány éves a gyerek? nálunk pld már 1 éves kortól van baba-mama est tavaszonként, ahová lehet menni ismerkedni, megnézni a játékokat, stb...

az előző válaszban sok adat van az egész waldorf szemléletről, ez elsőre túl sok infó lehet. a waldorf ovi nem feltétlenül a waldorf iskolára készít fel, és fordítva sem, a waldorf iskolába nemcsak waldorf oviból várnak gyereket.

Szia! Az unokahúgaim és -öccseim ilyen oviba jártak/járnak, magam is gondolkodtam rajta, hogy oda írassam a gyerekemet, így van némi rálátásom.

Egy-két gyakorlati tapasztalatot leírok, rendezetlenük, ahogy eszembe jutnak:

A Waldorf-óvodában valódi közösséget alkotnak a szülők és gyerekek, igazi „családias” ovi, nagyon sok közös program van, pl. a rendezvényeken a szülők is részt vesznek (farsangon pl. a szülők is beöltöznek), közösen mennek kirándulni, együtt takarítják/festik az óvodát, stb.

Ebből adódóan, és hogy az óvónó minden gyereket és szülőt jól ismer, a konfliktuskezelés sokkal könnyebb. Példa: nálunk a „normál” oviban, ha Pistika fejbe csapta Bélukát, Béluka anyukája az óvónőnek panaszkodott, aki továbbította az infót Pistike anyukájának, és így próbálták megoldani a helyzetet. Egy ilyen szoros közösségben nyilván ennek közvetlen módja is van, másrészt, mivel ismerik egymást, és tudják, hogy az értékrendjük hasonló, alapból másképp reagálnak az ilyen szitukban.

Ez szerintem nagyon jó.

Alapvetően azért érdemes egyet érteni a Waldorf-szellemiséggel, hogy nem kell a gyerekeket 3 éves kortól „fejlesztő” programokra cibálni, hanem hagyjuk őket szabadon játszani, mert az „fejleszti” őket a legjobban, hogy ne G.I. Joe-kkal játsszon a gyerek naphosszat, hogy ne nézessetek vele tévét, pláne mondjuk Helyszínelőket 4 évesen, hogy ne a „kinek jár nagyobb BMW-vel a papája” mentalitás uralkodjon a családban :) Szándékosan túloztam, de úgyis felvételi van az óvodába, ahol nyilván kiderül, passzol-e a család értékrendje a Waldorf-pedagógia alapelveivel.

Egyébként én úgy látom, óvodában nagyon jó ez, mert egyszerűen arról szól, hogy a gyereknek 5-6 éves koráig egy biztonságot nyújtó, ismerős közegben van a helye, ahol békén hagyják, elfogadják.

A gyerekek valóban csak délig (max. du. 1-ig) vannak az óvodában, de a 4 éves korhatár nem annyira kőbe vésett, nálunk a szeptemberben 3,5 éves gyerek is ment oviba.

(Pénzbe kerül egyébként, azt tudod?)

(5. vagyok, a 6. hozzászólónak írok)

Ez így nem igaz, hogy „gazdag” emberek gyerekei járnak oda, inkább azt mondanám, olyanok, akik úgy gondolják, hajlandók sok minden másról lemondani azért, hogy a gyereküket egy megbízható, átlátható, gyerekbarát környezetben tudják.

Mivel közösen, saját erőből oldják meg a suli festését, a vásárokat stb., biztos, hogy ha valaki inkább „természetben” támogatja az intézményt, azt értékelik, nem kínos, ha kevesebbet fizet.

Egyébként pedig hallottam már olyan Waldorf-oviról és iskoláról, ahol egész nap vannak a gyerekek, érdemes utánakérdezni. Meg ugye az van, hogy csak egy „irányárat” adnak meg, van, aki többet ad, van, aki kevesebbet. Persze az érdekes kérdés, van-e az embernek pofája kevesebbet fizetni (nekem nem lenne).

Mondjuk az tény, hogy havi 30ezer/gyerek egy többgyerekes családnál már nem semmi költség… optimistának is kell lenni hozzá, hiszen nagy valószínűséggel (ha csak a sulit számoljuk) 12 évig odajár majd a gyerek.