3 év körüli gyermekedet rábíznád olyan emberre akiről nem vagy meggyőződve, hogy betartana egy-két "szabályt" amit te kérsz?

Múlt nyáron voltam ilyen helyzetben, és a bébiszitter mellett döntöttem. Anyósom is bármikor jöhetett a gyerekekhez, de a lány is mindig jelen volt. Benne megbíztam, mert mindig pontosan azt tette, amit kértem, és szakképzett volt, értett is a gyerekeim nyelvén. Anyósomnak már csak játszania kellett velük, ha jönni akart. Persze volt belőle kis sértődés (telefonban hallottam, hogy a férjemnek panaszkodik), de a gyerekek egészsége, jóléte fontosabb ennél.

Ha te is úgy döntesz, hogy nem anyósodat választod, akkor finoman kell tudtára adni, pl. úgy, hogy nem akarod fárasztani, és tudod, hogy nem könnyű most a kislányoddal. Ne az legyen kimondva, hogy nem bízol benne, még ha ez is az igazság.

Vagy ha van még időd dönteni, akkor kérd meg anyósodat, hogy mutassa meg, hogyan tenné fel a szemtapaszt (tedd hozzá itt is, hogy tudod, mennyire nem könnyű ez...).

Hagyd meg neki, hogy mi a napi menü, és kérd, hogy ahhoz tartsa magát. Kicsit vedd rafinált-panaszkodósra a figurát, és kérj tanácsot anyósodtól. Mondd el neki, hogy képzelje el, hogy a kislány nem hajlandó rendes tápértékű kaját enni, pedig nagy szüksége lenne rá, most van növésben, plusz még nincsenek is friss gyümölcsök, zöldségek, stb. Dicsérd anyósod főztjét, közöld vele, hogy az ő zöldséglevesét/főzelékét talán megenné a gyerek.

Ja, nekem az egyszer nagyon bejött, hogy elárultam anyósomnak, hogy egy közös rokonunk gyerekének elromlottak a fogai a sok édességtől, és milyen jó, hogy az enyémek nincsenek cukorra tömve, szegény kicsi hogy szenvedett a fogászaton, stb... Ezen nagyon elgondolkodott, és kevesebbet piszkál azzal, hogy a mi generációnk bezzeg kapott sok csokit, cukrot...

Ha nincs más megoldás, persze! Végülis felnevelte a férjedet!

Mi is sokmindenben máskép gondolkodunk anyósommal, de ez így normális. A szemtapaszt követeld meg, a többi meg nem vészes!