Van még itt olyan anyuka aki teljes tragédiának éli meg a mindennapokat két kisgyerekével?

Lányom 2,5 hónap hijján 3 éves volt amikor a fiam született, ezért nem ment oviba mert nem is tűnt érettnek én meg ugye itthon vagyok és nem is akartuk hogy úgy élje meg itt az új baba ő már nem kell. Szeretném szeptembertől magánoviba vinni ahol rugalmasak mert nem egész hétre vinném, de a lányom nem nagyon akar menni,fél.

Most 3,5 éves a lányom a kicsi fiam meg 9 hónapos. A lányom nyugodt megfontolt türelmes kislányból mostanra egy szétszórt, dühkitöréses álandóan pörgő (mint a hiperaktív gyerekek) kislánnyá vált. Hol sír, hol rohangál fel alá, hol kiabál velünk mindenben ellentmond, visszabeszél, hol bőg hogy dajkáljuk meg. A fiam rettenetesen hangos, sír, morog vagy csak hangját hallatja de alig lehet túlkiabbálni vagy mellette 2 szót beszélni szinte egész nap, álandóan mászna fel mindenre, állna fel de dől és ránt mindent, járókában ordít olyan vörös lesz hogy megrémülünk, hordozóban is vergődik.

Képtelenség velük együtt játszani, a 9 hónapost semmi más nem érdekli csak a felállás, kiabálás, és mindennek a szétzúzása. A lányom képtelen egy perce is lefoglalni magát, a fejünkön ugrál, ha a kicsit próbálom szoptatni, vagy tanítgatni, ha együtt akarok nekik valamit csinálni, mindent elvesz a kicsitől, csak dulakodás lesz belőle.

A naggyal legtöbbször játszok ha a kicsi alszik, akkor is ha lenne más dolgom. Van hogy elmegyek csak vele vásárolni és a kicsit a mamára bízom. Próbálunk a kedvében járni, sokat megyünk játszóházba, kap sokszor meglepetéseket, vettünk neki aqváriumot mert annyira izgatták a halak...Dícsérem amiért csak lehet (sokmindenért sajnos nem lehet..) esténként befekszek mellé és dajkálom, éneklek neki...cserébe elégedetlenséget, undokságot és örületet kapok vissza.

Én ezt már nem bírom, számomra képtelenség ezt kezelni, még ha egyedül vannak akkor ha ki is fáradok de ok, de képtelen vagyok kettőt egyszerre kezelni, teljesen összetörtem.