3,5 éves kisfiam éjszakára még nem szobatiszta. Ez probléma? Ha igen, hogy kezdjem el szoktatni?

Mi pont így vagyunk. Kaki este fürdés után a pelusba. Reggelre csupa pisi a pelusa. Nappali alváshoz már nem kell neki. Februárban volt 3 éves. Én nem aggódom, azt olvastam, hogy 4 éves korig nem baj, ha nem ágytiszta. A kaki téma már jobban bosszant engem is.

Én is várom az ötleteket.

Szia! Egy másik hasonló kérdéshez is írtam a minap, téged is csak azzal tudlak biztatni, hogy ne aggódj, nincs semmi baja! (Tudom, hogy más gyerekek már akár kétévesen ágytiszták, de ne foglalkozz ezzel, ez nem verseny!)

Az én fiam 5,5 éves volt, mire ágytiszta lett (délutáni alvásnál is gyakran bepisilt 4 éves koráig), a kaklilás szintén pelenkába ment csak neki úgy 4,5 éves koráig, de mi elrontottuk, mert nagyon ráparáztam a témára szerintem, erőltettem, hogy ne kelljen neki pelenka a kakihoz, és ebből az lett, hogy kb. két évig azzal szenvedtünk, hogy visszatartotta a kakilást. Ennél rosszabb nincs, mindenen végigmentünk, kértünk, könyörögtünk, székletlazítót adtunk neki, rostos ételeket, teljes csokimegvonás volt, stb.

Pedig a gyerekorvosunk tök jó fej, és mindig nyugatott, hogy 5 éves korig nem kell aggódni az ágytisztaságon, és az sem katasztrófa, ha a gyerek 3-4 naponta kakil (van, aki egész életében így van vele). Én mégis folyton ezen rágódtam, elhittem a dumákat, hogy a székletvisszatartás az anya-gyerek kapcsolat defektusaira vezethető vissza – ettől persze még inkább görcsöltem a témán.

Végül, mint írtam, úgy 5,5 éves kora táján, mikor már nem volt elég nagy pelenka, amit ráadjunk, viszont arra hiába vártunk, hogy szárazon ébredjen elkezdtük azt, hogy éjjel 11 körül kivttük pisilni. Hozzáteszem, addig azt gondoltam, hogy ez egy hülye módszer, mert a szülőt és a gyereket is kikészíti, és sokat olvastam róla, hogy azért sem jó, mert nem fog magától felébredni. Szóval sejtheted, hogy nem jókedvemben kezdtem ezt csinálni, és lehet, hogy másnál valóban nem működik, de nálunk két hét ébresztgetés után elkezdett magától kimenni éjjel pisilni – majd már nem is ment ki, de nem is pisilt be soha többé.

A kakilás nehezebb ügy volt, én rettegtem, mi lesz vele a suliban – de az iskolakezdéssel megoldódott ez is, annyira, hogy már az iskolában is kakil, ha épp ott jön rá. Ebből csak arra tudok gondolni, hogy az óvoda valamiért stresszes volt számára, az iskola viszont nem annyira (ki gondolná).

Szóval nyugi, a legfontosabb, hogy ne görcsölj rá a témára, ne hidd el a rosszindulatú megjegyzéseket, hogy „te jó ég, az én gyerekem már öthónaposan szobatiszta volt”!

Vannak, akiknek ez nem megy olyan gyorsan, de hidd el, nem kell pelenkáznod érettségiig a gyereket! :)

1. vagyok, és a 3-assal teljesen egyetértek.

A férjem nagyon erőlteti ezt a kaki témát, és mi is azt értük csak el vele, hogy visszatartja. Már százszor megmondtam neki, hogy még mindig inkább a pelusba kakiljon, minthogy 1 hétig ne kakiljon egyáltalán, de sajnos ebből a szempontból elég fafejű. Ha a gyerek a pelusba kakil, akkor összeszidja. Ezért inkább hozzám jön, hogy tegyem tisztába. De kaki után azonnal. Van olyan, hogy utána ráül a wc-re, és még oda is megy egy adag, de sajnos az eleje az még mindig a pelusba.

Én nem bánom egyébként, hiszen kivárja vele a fürdés utáni pelenkát, nem csinálja össze magát nap közben, szóval már ez is tudatos, ám valóban egy rossz szokás, szerintem. Nem tudom hogy lehetne róla leszoktatni, de semmiképp sem úgy, ahogy a férjem csinálja, sajnos.

Egyre több szülőtől hallom, hogy a gyerkőc (ovis) csak otthon, pelusba hajlandó kakilni.

Az enyém is.

(A 3. hozzászóló vagyok megint.)

Még az jutott eszembe, hogy nálunk a családban két unokatesó is van, akik úgy 9 éves korukig bepisiltek éjjel (nem mindig, de elég gyakran). Az idősebbet vitték pszichológushoz is emiatt, a kicsit már nem – de a lényeg, hogy mindkettőnél elmúlt ez a probléma magától.

Csak azért írom ezt, hogy lássátok, vannak „extrém” helyezetek, de még ezek is megoldódnak.

Ismét az 1. vagyok. Nem tudom, ez a felkeltés nekem nagyon fura. Azt nem írtam, de van egy 5 éves lányom is. Ő nagyjából 3 éves korára lett szoba és ágytiszta. De teljesen. Talán ha 3 alkalommal volt balesetünk. És nem keltegetem. Oda volt készítve egy évig a bili az ágya mellé, ha kell használja, de nem kellett soha. Mondjuk este nem iszik sokat, de reggelig simán kibírja.

Nem tudom min múlik, a fiúknál nehezebb azt mondják, én is remélem, hogy majd kinövi.

(megint a 3. vagyok :)

Megértem, hogy fura neked a keltegetés, nekem is az volt mindig, mint írtam, több okból sem értettem vele egyet. Végül mégsem találtunk más megoldást. A fiamat teljesen hidegen hagyta (és hagyja a mai napig) a „te már nagyfiú vagy” stílusú rábeszélés, és kipróbáltam, hogy simán nem adok rá pelenkát, de akkor ő meg simán bepisilt éjjel – és ez is elég fárasztó a gyereknek, szülőnek egyaránt, ráadásul „bénának”, sikertelennek is érzi magát tőle a gyerek. Azt gondoltuk, ha mondjuk 3 napig száraz pelenkával ébredne, az jó jel lenne arra, hogy el lehet hagyni, de sosem volt ilyen.

Így jött végső mentsvárként, hogy felkeltjük – és nálunk tényleg 2 hét alatt megoldotta a dolgot. Azért érdekes ez szerintem, mert nagyon jó példája annak, hogy az embernek lehetnek nagy elvei a gyereknevelésben, de az a helyzet, hogy rugalmasnak kell lenni, ha minden felmerülő problémát meg akarunk oldani (és nem agresszióval akarjuk megoldani őket, ahogy a rugalmatlan emberek teszik). Számomra nagyon tanulságos, és azt támasztja alá, amit eddig is gondoltam, hogy nincs „egyedüli üdvözítő út” a nevelésben, nyilván kellenek alapelvet, azonban minden gyerek más, ezt el kell fogadnunk.