Ez törvényszerűen minden gyereknél így fog alakulni?

Lányom nem volt ilyen, bezzeg a azomszéso kisfiú!

4 éves, még most is ilyen!

Ha megtudja átmegyünk, a kedvenc játékait eldugja, de a többiért is államdóaan hisztizik, hogy nemi száz kell, ami a lányomnál van!

Egy idősek, de ég és föld a két gyerek természete.

Szerintem a legtöbb gyereknél eljön ez az időszak, és a szülőnek kell jól kezelni. Ha irigykedni kezd, és te rászólsz, elmagyarázod neki, hogy ahogyan ő is játszhat máséval, más is játszhat az övével, akkor hamar leszokik róla. De ha büszkén mosolyogsz, hogy milyen jó érdekérvényesítő is a pici kincsed, és "intézzék el egymás között", akkor sokáig fennmaradhat ez az állapot, sőt, akár a későbbiekben is meghatározhatja a személyiségét.

Az én kisfiam most kezdte ezt a viselkedést, viszonylag későn, közel 3 évesen. Ő szerencsére egy rövid magyarázat után megérti, hogy ezt nem szabad, de két barátnőm gyerekénél komolyabb jelleget öltött már a helyzet. Az egyik elég szigorúan kezeli az irigykedést, volt már, hogy haza is vitte a játszóról a kisfiát emiatt, és meg is van az eredménye, a gyerek már alig csinálja. A másik viszont boldog, hogy a kislánya "eljutott a személyiségfejlődésnek erre a szintjére", és nem csak akkor nem szól rá, amikor a gyerek üvöltve védi a játékait, hanem akkor sem, amikor más gyerek játékaira startol rá erőszakosan, kitépi a kezükből a homokozójátékaikat, lerántja őket a kismotorról, meg ilyenek. Sokan már morognak is, amikor ők érkeznek a játszóra, és a gyerekek sem szívesen játszanak a kislánnyal. Pedig nem benne van a hiba, minden gyerek átesik ezen az időszakon, hanem az anyjában, aki nem kezeli normálisan a helyzetet.

Nálunk csak akkor megy a hiszti, ha pont ugyan azzal akarnak játszani. A többit lehet nyugodtan használni. :))

Ikreim vannak, valószínűleg megszokták, hogy osztozniuk kell. Lehet, hogy inkább az egyke gyerekek féltik annyira a játékaikat.