Hogy oldjátok meg, hogy ne legyen esés a vége?

Nálunk dettó.Mi is 17 hósak vagyunk,felmászunk,egyensúlyozunk,ugrálunk és hát néha leesünk.Szerintem tuti lett már nekem is ősz hajszálam emiatt,de a gyors reflexen kívül nemigen tudsz mit csinálni,mert eltorlaszolni sem lehet mindent.Arra vigyázunk,hogy sarkokba,éles tárgyakba ne üsse be magát.Kitartást!

Szintén 17 hónapos a kisfiam, de mi nem mászunk fel sehova, nem egyensúlyozunk és nem esünk le néha, csak Ő (kedves 2., remélem érted a tréfát ;)). Igazából a fél, vagy mindkét szemem rajta és anyai ösztönömmel próbálok ráérezni arra a pontra, amikor épp "elindulna" leesni és rögtön ott termek :). Az nem megoldás, hogy ha az ember nem engedi sehova, hisz így tanul! Szóval nem marad más, mint a folyamatos figyelés. Mi még annyit tettünk, hogy a nappaliban az asztalt a kanapé oldalához húztuk, ergo nincs "dohányzóasztalunk" csak az üres tér és a szőnyeg a kanapé előtt. ha felmászik egy székre, közelebb tolom az asztalhoz és tolok mellé egy másik széket is, talán ennyi, amit én kezdtem a veszélyes bútorokkal. Ja, és természetesen a lépcsőházban rácsok vannak, mert lépcsőre Anya nélkül nem megyünk!!!!

...mármint (kedves 1.!)....

Sajnálom, ez a jellemző.... nem arra pontoztatok, hogy a válaszom hasznos volt-e, hanem most magamra haragítottam a többes szám első személyben beszélő anyukákat... hát eddig láttok előre, nem tovább...:(

Tök király én is kis Rippelnek hívom a kisfiam,amúgy ugyanilyen vakmerő,mint a tieitek!Sportos,eleven kissrácok,örüljünk nekik,persze figyelni nagyon kell rájuk,mást nem tehetsz,mert ha nem tanul meg jól esni,később nagyobbat koppan.