Mennyiidő volna ahhoz elég, hogy megtanítsam a féltestvéremnek, hogy nem én vagyok "anya"?

Anyukám 2011 októberében életet adott a legkisebb gyermekének. Így már 3-an lettünk testvérek.

Mi, a nagyobbak már középiskolába járunk, sőt, én már végzős vagyok. A kicsi és én közöttem 16 és fél év van. Anya elég elfoglalt: egyedülálló anya, sokat dolgozik, ráadásul egyetelmre is jár, és idén lesz az államvizsgája.

A nagyobbik öcsém másfél évvel fiatalabb nálam, ő most költözött be a kollégiumba.

A probléma "csak" az, hogy én idén fogok érettségizni, nagyon sokat kell tanulnom, egyáltalán a másnapi órákra, de, miután anya sokáig dolgozik, vagy iskolában van, a tesóm meg elment kollégiumba, nekem kell hoznom haza, majdnem minden nap a kicsit a bölcsődéből. Vigyázok rá este 6-ig, hacsak nem még tovább, amikor anya sokára végez.

Szeretem a kisgyereket, akármennyire is nem akartam, hogy megszeressen, és fordítva. Ráadásul anyának hív. Persze, jól esik, de ez egy nagyon, nagyon nem jó dolog, hogy így hív. Mindig a nevemen szólítottak, amikor a közelében voltam, nameg egyébként is. A lényeg az, hogy valamiért mindig "anyának" hív, még akkor is, hogyha anyánál van, anya ölében ül. Kissé kellemetlen szituáció. Most lesz 17 hónapos, következő hónap elején.

Hogyan tudnám rászoktatni arra, hogy a nevemen szólítson? Vajon mennyi időbe tellhet?