Anyukák! Mi volt a legdurvább kiborulásotok a gyermekeitek viselkedése miatt? Gondolom mindenkinél szakadt már el az a bizonyos cérna.

Tegnap este nagyon elszakadt a cérna. Este 11-kor beállít a legidősebb fiam egy 10 fős csapattal. Bulizni, iszogatni nálunk. Meg se kérdezte, hogy jöhetnek-e. Hajnali 3-kor még itt buliztak a 10 fős csapatot nem nagyon érdekelte, hogy valaki aludna. lementem párszór szólni, hogy halkabban. Lányom szobája alatt buliztak így a lányom is lement szólni nekik, mert nem tudott aludni.

Majd úgy döntöttem nem tűröm ezt tovább..ez nem szálloda!!!Szép szavakkal elküldtem a "gyerekeket" haza. Majd egy alapos fejmosást kapott a fiam. Csak úgy zengett a ház. :)

Kislányom hároméves kora körül elszabadult a motorral. Kiabáltam utána hogy álljon meg, de ő csak kacagott, hogy mekkora poén menekülni, és áthajtott egy kis forgalmú úttesten, aminél nem volt szintkülönbség, így ő nem vette észre.

Mikor átért a túloldalra, utolértem.

Hát nem vagyok büszke de a kétségbeesés ragadtatott ilyesmire. Megragadtam a ruháját, felállítottam a motorról és nagyon megcibáltam, miközben ordítottam teli torokból, hogy mégegyszer meg ne próbáljon ilyesmit.

Az Isten őrizte, igaz az úttest forgalma gyér, de nagy baj is lehetett volna.

Most négy éves, eddig ez az eset volt a csúcs.

Hát az első jó úton jár a felé hogy elvadítsa a gyerekét..és még elégedett is magával.

Legközelebb nem otthon lesz hanem valamilyen parkba vagy rom épületben,mekkora jó lesz.aztán majd sír az anyuka hogy nem tudja hol a fia,vagy miért keveredett bajba.

Kamasz.Örülni kéne hogy haza viszi a barátait,ismeri a szülő ,Még akkor is ha hangos. Ki lehet bírni.

Vagy ha mégsem akkor leordítani a fejét , imádni fog érte .Nem egy IQ bajnok dolog.

Ordítasz mert csendet akarsz? Egészen vicces.

Miért nem lehet vele nyugodtan megbeszélni ,hogy örülsz hogy ott vannak a barátaival,de legyenek bizonyos szabályok.

Nekema tesóm fia döntott úgy egyszer, hogy jó poén séta közben elrohanni egészen hazáig. Környéken sétáltunk anyukám én fiam, keresztfiam és én, kertvárosi környzet- járdán, de pár úton azért át kellett menni, és keresztfiam elkezdett rohanni- elször még bíztam benne, hogy megáll az első sarkon- mert addig mindig úgy tette, de egyszercsak eltűnt és bár végig futottam utána- nem értem utol a kis szarost.... egészen elszaladt hazáig. 3uton futott át- olyan ideges voltam- de mikor hazaértem utána, már a sarokban állt és kiabált, hogy ne szóljak hozzá- na akkor azt hittem agyvérzést kapok, hogy még neki áll feljebb. De lenyugodtam- nem szóltam hozzá, csak annyit, hogy maradjon a sarokba- tudja miért van ott, és majd ... valamikor... ha úgy gondolom kijöhet. Aztán anyukám is hazaért az én fiammal- na tőle kapott a gyerek rendesen. Mármint fejmosást- és egy jónagyot a fenekére. Úgy meg volt ijedve anyukám is- sőt még az én fiam is- totál para lett, én meg őt nyugtattam, meg elvittem mégegy körre amig otthon zengett a ház.

A saját gyerekét is félti az ember és ilyenkor az ijedség kijön belőle- de más gyerekét még jobban.

Még most is elönt az ideg, ha rágondolok....

Ketteske tudom miről beszélsz.... :(

Én pár hete tettem egy hihetetlen CIKI dolgot, mert annyira felidegesített a 4 éves fiam...

Ballagtunk haza az ovibiól, a 2 évest toltam babakocsiban, a 4 éves mellettem biciklizett. Elkezdett nyafogni, hogy éhes. Természetesen készültem (mindig éhes ovi után), hoztam egy zacskó nápolyit. Betettem a bicikli kosarába, és mondtam, hogy szolgálja ki magát. Persze eszében sem volt, kesztyűt se akarta levenni, közölte, hogy én adjam neki. Hát erre nem voltam hajlandó, elvégre ő éhes, én meg két kézzel toltam a kocsit. Ment a hiszti, én is ragaszkodtam az én hülyeségemhez, és ő is.

Aztán meguntam és mondtam, hogy ha nem eszik egyedül, ne is egyen. Tovább hisztizett. Úgyhogy azt mondtam, hogy ha nem hagyja abba a cirkuszt, akkor kivágom az egészet a francba. Semmi reakció.

Úgyhogy sajnos felrobbantam, és mivel nem volt a környéken kuka, fogtam az egész zacskót, és nagy ívben bevágtam a művház kertjébe. Már akkor megbántam, mikor repült, égett is a pofám, és csak ezután jött az igazán ciki: az egész műsort látta egy alkalmazott! Azonnal elindult felénk, hogy eltakarítsa a romokat.

Amikor elment mellettünk, a fejemhez vágta, hogy "muszáj volt pont oda?"

Tiszta gáz. Ha nem lett volna ott az ember, meg is állítottam volna a fiamat, hogy együtt bemenjünk és összeszedjük, de így, hogy lebuktunk, még cikibb lett volna, vagy nem is tudom...

Az az igazság, hogy abban az idegállapotban ez még mindig jobb volt, mintha lekeverek egy hatalmasat a gyereknek.

Viszont nem sok értelme volt az "én hisztimnek", mert a fiam a következő utcasarokig visított tovább, ahol találkozott a legjobb barátjával és mintha mi se történt volna, elkezdtek dumálni, játszani. Hihetetlen.