Mit tegyek? Kisfiam 2 éves és nem akar a helyén aludni se délután, se este.

2 éves kor körül akár már félhet is valamitől, azt olvastam, hogy sokat segíthet, ha nincs olyan hely a szobájában, ami mőgé szörny bújhat, szóval úgy érdemes berendezni a szobát, hogy minden szegletét láthassa. Ezen kívül jó lehet ha egy éjjeli fény, vagy sólámpa, bármi, amitől nincs teljes sötétség.

Azt én még megpróbálnám, hogy ott maradok vele amíg elalszik, és lefekvés előtt átnéznék a szobát, hogy minden oké- e.

2es vagyok

Pont nemrég olvastam Ranschburg Fenőtől a kisgyermekkori félelmekről, és tulajdon képpen bármi lehetséges:(, vagyis olyantól is félhet, amit mi felnőttek piti dolognak tartunk. MIttudom én, lehet, hogy látott valami árnyat, faág árnyékát, hallott valami hangot, ilyesmi. Ő(R. J.) azt írja, hogy ezeket komolyan kell venni, mert ezek számára igenis ijesztő dolgok.

A nagyszobában vagy máshol, ami nme az ő szobája elalszik? Tuti, hogy a szobájának szól a "cirkusz"?

Szóval én lehet, hogy hagynám, hogy most pár napig máshol aludjon, nap közben sokat lennék a szobájában, hátha újra "megbarátkozik" vele. NIncs esetleg olyan plöss, akit lefektethetnétek közösen a szobájában, és ha látná, hogy a kis barátjának semmi baja, akkor ő is szivesen visszaköltözne mellé?

Megint én, találtam Neked jó cikke(ket):

"A három év alatti életkorban az ún. animisztikus gondolkodásig jut el a gyerek, ami azt jelenti, hogy a tárgyakat, égitesteket vagy az időjárási jelenséget valahogy úgy érzékeli, miként mi a személyeket. Minél kisebb a gyerek, annál inkább egységben érzi magát a környezetével, annál kevésbé rendelkezik éntudattal, és bármit, amit fenyegetőnek gondol, azonnal saját magára vonatkoztatja.(...)A már beszélni képes gyerek ez utóbbi "veszélyt" úgy éli át, hogy attól tart, magával ragadja az erős légáramlás. A bontakozó értelmű gyerek, miután megérti, hogy a fürdőkádból a lefolyón át tűnt el a víz, egy nap rettegni kezd, hogy a vízzel együtt ő maga is eltűnik a lyukban. Ez a felnőtt számára teljesen irreális, minden valóságalapot nélkülöző feltételezés. A kétéves gyerek nézőpontjából, az ő gondolkodásmódja szerint viszont logikus a következtetés: ami a víz lefolyása kapcsán elegendő magyarázat, az ok lehet az ő "eltűnéséhez" is.

h i r d e t é s

További jellegzetessége ennek az életkornak, hogy a gyermek nem képes előre gondolkozni, elképzelni a jövőt. Ezért azt hiszi, hogy ami bekövetkezett, az visszafordíthatatlan. Ha bármilyen kellemetlenség, félelemre okot adó változás történik vele, ezt örök érvényűnek hiszi, és ennek megfelelő nagyságú a rajta eluralkodó félelem vagy akár rettegés.(...)" a teljes cikk itt: [link]

"Gazdag Enikő pszichológus szerint a félelem megjelenése a gyermekek személyiségfejlődésének természetes része. A legelső félelem, amellyel találkozik a kicsi, az úgynevezett szeparációs félelem, vagyis az anyától való elszigetelődés, eltávolodás félelme - amely azonban természetes. Ha mindezt kiterjesztjük az emberi törzsfejlődés során szerzett és magunkkal hozott közös tapasztalatokra, akkor ez a félelem nagy valószínűség szerint megegyezik a közösségtől való elszigetelődés miatti félelemmel, a magunkra hagyottság érzésével, a magánnyal, amely őseinknél egyenlő volt a halállal, hiszen egy magányos egyed nem volt képes megküzdeni a környezeti feltételekkel.(...)" innen: [link]