Ti megengeditek gyermekeiteknek az ilyen szintű lakásban történő rosszalkodásokat?

Én a jut is-marad is elvét vallom: lehet ágyon ugrálni, de csak a mi nagy ágyunkban, sem a kanapén, sem az ő ágyában nem lehet.

Labdát csak gurítani lehet bent, viszont rendszeresen labdázunk lufival, nagyon jó kis feljesztő játék.

Az "alvós" cuccokkal nem játszunk, de díszpárnát, kinti plédet lehet a földre rakni, kisfiam rendszeresen játszik alvósat az apjával ("elalszik", majd 10 másodperc múlva felpattan, "kipihente" magát).

Kiabálni szoktunk, sikítani is, de csak nem-pihenőidőben, vagyis reggel 8 előtt, este 8 után nem.

Decemberben volt a fiam 3 éves, többnyire szépen meg lehet ezeket beszélni vele.

ágyon ugrálhat, este 7ig engedem hangoskodni, utána már nem ugrálhat le az ágyról mert gondolom az kegyetlen az alattunk lakóknak illetve nem sikítozhat :)

alattunk, mellettünk 7körül érnek haza a munkából így szerencsére nincs is ki szóljon érte :)

mondjuk szoktam kérdezni, hogy nem zavarjuk őket? és mindig azt mondják, hogy nem :)

földre semmit nem dobálunk

Szerencsére földszinten lakunk (53 és 1 évesek).

Iszonyú aktívak amikor csak tehetem viszem őket vagy hétköznap ugye jobb mert akkor a 2 nagyobb oviban. De reggel 8 előtt este 7-8 után már semmiféle leugrálás nincs sehonnan meg szaladgálás dübörgés semmi ilyesmi. Én se örülök amikor a felettünk lakó kamaszlány este 11kor kezd el bulizni a haverjaival.

Ágynemű ledobálás nálunk sincs. A legkisebb a saját ágyneműjét szokta hurcolni néha de azt is most már leredukáltam hogy csak a párnáját vigye , a takarót azt ne.

A nagyobbaknak pedig meg kell érteni hogy nem rángatjuk le a ruhát meg az ágyneműt a földre. Előfordul persze nálunk is de büntetés jár érte. Ebből nagyrészt értenek.

A kiabálás, éneklés, néha sikítozás, hangosan nevetés beszéd stb. ezeket nem tudom lekorlátozni próbálom dehát 3 kicsi gyerek az 3 kicsi gyerek szóval nem várhatom hogy halálos csendben üljenek. Sírni is szoktak, büntetéskor kiakadni, az is jó nagy ordítással jár (nem a kicsire gondolok, hanem a nagyobbakra).

Ez van.

Apró rosszalkodás ez szerintem hogy nappal szoktak szaladgálni elég gyakran, labdázni is szoktunk de csak puha textillabdával illetve lufit is dobálunk.

Én fiam 3,5 éves.

Ágyon ugrálni általában lehet, nem zavar. De ha én épp olvasok vagy a számítógépen írok (és én előbb kezdtem, mint ő az ugrálást), akkor igenis megkérem, hogy most ne ugráljon, mert nem tudok olvasni/írni.

Ágynemű ledobálás olyan, hogy mondjuk este (vagy inkább reggel beágyazás előtt) játszunk, birkózunk, megengedem. de olyan, hogy nappal fogja magát és ledobálja, nincs. Nem is teszi, meg nem is engedném, hogy csak úgy poénból szétverje a szépen megvetett ágyat, mert épp ahhoz van kedve.

Kiabálás meg olyan, hogy egy-két üvöltés nem zavar, de ha készül belelendülni szólok, hogy nem kell úgy üvölteni, hallom így is. És moderálja is magát. Nem tudom, talán pont azért fogad szót, mert vannak bizonyos szabályok, de azokon belül próbálok szabadságot adni neki és nem rászólni mindenért.

Két gyereket neveltem fel panelban és egyszer jutott eszükbe az ágyon ugrálni...Már nem emlékszem hogyan szoktak le róla, de ugye rá se szoktak!

Az ágyon való ugrálás nagyon sok problémát vet fel panelban is és máshol is.

Az egekig veri a port, hiszen minden textilnemű mállik a használattól(túlhasználattól), poros lesz a szoba minden rejett zuga, a poratkák és por a levegőben hatásosabban belélegezhetőek. A padlóra kerülő ágynemű szennyeződhet a cipőről lekerülő utcai porral.Az ágy is tönkremegy, törhet a rács, még súlyos balesetet is okozhat két gyerek egyszerre ütemes ugrálása.A fűtött szobában nagyon kimelegszenek a zsivány kölkök és könnyen megfázhatnak.

Inkább érdemes levinni őket szánkózni még ha leejtő nincs is , egy órára.

A nagyobb gyermek nem fog ugrálni annyira ha egyszer nem kap ezért ebédet.Egy ebédkihagyás nem igazán jelent éheztetést de büntetésnek elég emlékezetes.Nem szigorúság hanem következetes és normális dolog, hogy mindent arra használjon a gyermek amire való.Most tanulja meg mennyire tojhat a fejedre.