Most komolyan oda jutunk, hogy szégyellni kell, ha ügyes a gyerekünk?

Nem kell "nekiesni" persze, a stílus maga az ember, de őszintén megmondom, hogy nem értem mire jó ez az egymás túllicitálása, én már meg se nyitom ezeket a kérdéseket a legutóbbi óta ahol sok sok dolgot írt le anyuka az öltözéstől(!) a rajzolásig mindenféle dolgot és hogy hány éves lehet a gyereke és sorba jöttek az egymás alá licitáló anyukák, a végén már a 18 hónapos öltözött egyedül (zoknit is) meg RAJZOLT. Szóval ennek mi értelme?

Akinek ügyes a gyereke az nyilván látja érzi hogy ügyes, örüljön neki, minek erről kérdést feltenni?

Még csak aggodalom se lehet mögötte hiszen ha felsorol 20 dolgot tételesen mi mindent tud a gyereke (24 hónaposan) akkor abból az jön le hogy igenis tisztában van vele hogy ezek ügyességre, fejlettségre utalnak.

Minek kiírni? Tényleg kérdezem.

Főleg hogy itt idegenek vagyunk egymásnak. Mert ha a barátnőmnek vagy anyukámnak elmesélem hogy jaj képzeld a Mariska egyedül öltözik az oké, de idegeneknek...kicsit olyan dicsekvés szaga van...

Ezen már én is gondolkodtam.

Egyszer leírtam, hogy lányom 21 naposan mosolygott először tudatosan. Lepontozták. (Pedig így volt, és onnantól vigyorgott állandóan, ez van.)

Máskor leírtam, hogy 14 hónaposan indult el önállóan. Felpontozták. :)

Hát most akkor mi van?

Ha előbb csinál valamit, akkor az negatív és anyuka tuti hazudik, ha viszont ügyetlenebb a gyerek az átlagnál, akkor az pozitív. :)

Ja, amúgy már nem agyalok ezen. Ez egy ilyen oldal. Megjelenik egy-két nagyokos, és meghazudtol. Tök mindegy, hogy nyuszikán sapka van vagy nincs. :)

Viszont nem kell szétizgulni magunkat, mert a többség azért nem ilyen. Én még reménykedek abban, hogy a többség toleránsabb és belátóbb.

A gyerekemre meg büszke voltam, akkor is mikor gyorsabban és mikor lassabban fejlődött is. :) Neki és nekem ez a lényeg. Itt a névtelen oldalon meg tök mindegy mi történik, nem?

Ja, amúgy válaszokban írtam le példákat, ha kérdezték.

Csak úgy nem fogok a gyerekem ügyességéről vagy ügyetlenségéről kérdést kiírni. Annak én sem látom értelmét.

DE a válaszokkal segíteni akarok, ha valakinek épp hasonló cipőben jár a gyereke, és anyuka nem tudja, hogy vajon normális-e a fejlődése a gyerekének.

második

Így anonim módon tényleg nincs értelme egymásnak esni, úgysem tudja senki, ki vagyok, és ki a gyerekem.

Viszont a személyes ismerőseimnek nem szoktam nagyon dicsekedni, mert lehet, hogy tényleg rosszul jönne ki, esetleg azt hinnék, kamuzok. A lányom 5 éves kora óta olvas, ez nem olyan különleges dolog, és ezt tudják is róla, mert szokott a barátainak kis levélkéket írni ákombákom nyomtatott nagybetűkkel (tiltsam meg neki?). Viszont a fiam 3,5 évesen szintén elkezdte kibetűzgetni a szavakat, rövidebb mondatokat. Ez, azt hiszem, már nem annyira szokványos dolog (bár ettől még nem hiszem azt, hogy különleges képességű vagy zseni, egyszerűen érdekli a dolog, van hozzá érzéke). Na, ezt pl. csak a családtagok tudják.