Ez ugye csak egy átmeneti állapot a kislányomnál? (prob. lent)

Három/három és fél éves kor előtt jellemző, ha nem is mindenkinél. Épp így az -akár idősebb- autisták esetén is. Átlagos esetben (ha nem autista gyermekről van szó) elmúlik szinte teljesen, 3 éves korra, bár természetszerűleg a kisgyermeki kreativitás óvodáskorban is hozhat ilyesmit, de ovisként inkább már csak alternatívaként (tehát használja a szokványos szót is az ovis, de olykor mellette mást is esetleg, néhány szó esetén). (Reinkarnációs emlék se kizárt egyébként, és a hangutánzásra építés sem.)

Röviden: átmeneti, semmiféle problémára nem utal.

Egyébként javaslom, hogy ne javítgassa senki a gyermek beszédét, és ne kérje arra, hogy mondja a felnőtt után az adott szót! A kisgyermek ösztönösen utánzással tanul, a kérés csak gátlást okoz benne. Tehát nem javaslom, hogy pl. képeskönyvet lapozgatja a szülő azt mondja: "mondd szépen, kicsim: elefánt! :)", hanem egyszerűen csak mondja ki az élőlény/tárgy nevét a szülő, miközben látja a gyermek (esetleg rá is mutathat a felnőtt arra, amit kimond), sőt, elég, ha hétköznapi beszédben egyébként is említi a felnőtt az szavakat, a gyerek úgy is szivacsként magába szívja, amiket hall, lát.