Volt más is hasonló helyzetben? Ovikezdés. Hogy viseltétek? Mi a megoltás ilyenkor?

Az enyém szeptemberben kezdte és az első hónap így ment. Ébredéstől sírt, nem akart menni, nem akart ottmaradni, nem akart enni, nem akart aludni, nem akart játszani. Semmit sem akart, csak hazamenni. :-( Aztán egyre jobb lett, októberben már csak néha pityeredett el, mikor jöttem el. Ma már azért sír, ha hétvégén nem mehet oviba. :-) Szóval megfordult a helyzet.

Természetes amit csinál, a rég megszokott rendszerből hirtelen kiszakadt, idegen emberek között van, ahol nincs ott anya. Szóval hagyni kell neki időt az átállásra. Persze ezt tudom hogy könnyű mondani, én sem hittem el ezeket a szavakat szeptemberben, de tényleg megoldotta az idő a dolgokat. Megszokta a rendszert, az embereket, a gyerekeket, az ottani dolgokat.

Ne legyél előtte elkeseredve. Ha rajtad ezt látja, akkor nem fog ő sem megnyugodni. Kitartás!