2,5 évesen normális, hogy nem szól ha éhes, szomjas, vagy egyéb nyűgje/igénye van, csak sír, felveteti magát, és ha kérdem, akkor mindenre "nem", vagy fejrázás a válasz?

Kivagyok már ettől...

tegnap is hazaérünk a bölcsiből, nyüglődik, sír mindenen, felkéretőzik, és csak bújik, kérdem, hogy éhes vagy? Nem!

szomjas vagy? Narancs, alma, főzelék? akármi? Nem! Fáj a torkod/fejed/pocakod? Nem!

Kiordítja a lelkét rajtam, már én is bőgök, már majdnem fájdalomcsillapítót adok neki, mert azt hiszem vmi nem okés, már majdnem hívom a dokit, mikor a férjem besétál a szobába, és eszik egy banánt, a lányom odarohan, kiveszi a kezéből, és 1 ültő helyében megeszi, majd még egyet :O, majd még főzeléket, kenyérrel...szóval CSAK egyszerűen éhes volt...de miért nem mondja? vaga megy oda a hűtőhöz, és nyitja ki??? Néha ha eszébe jut, akkor mondja, hogy rudi, és már megy, és veszi ki, de általában mire kiderítem mi baja, megőszülök...

és ez 1 a 100 alkalomból, nagyon szépen, és érthetően beszél, de nem tudja megmondani, hogy mi a baja...ez rendben van ebben a korban?

köszi