Gyakori, hogy a kisgyerekek nem akarnak hazajönni az oviból?
Kisfiam 2 éves, és mivel imádja a gyerekeket, de a közelünkben nincsenek, így azt hittem, jót teszek, ha hetente 1-2 alkalommal családi napközibe viszem. Nagyon jól érzi magát, 4-5 hasonló korú kisgyerekkel van együtt egész nap, viszont bele vagyok betegedve, hogy nem hogy nem vár, hogy jöjjek érte, hanem üvöltve sír, ha haza kell jönni. Egész úton az óvónéni nevét emlegeti, egyszóval úgy érzem magam, mint Anya, a gonosz boszorkány.
Érdekelne, hogy ez normális-e, volt-e Nálatok hasonló, mert kezdem azt hinni, hogy valamit elrontottam...
Nagyon köszönöm! Természetesen boldog vagyok, hogy ilyen jól érzi magát, csak egy "barátnőm" a fülembe ültette a bogarat, hogy olvasta valahol, hogy ha nem sír a gyerek a beszoktatásnál, ott probléma lehet az anya-gyerek kapcsolatban. Borzalmas érzés, hogy nem örül nekem, ha meglát, de ugyanakkor jó tudni, hogy szeret ott lenni.
Köszönöm még egyszer a válaszaitokat!
Mikor kezdett járni a napközibe, mennyi ideje jár? Nekünk a fiunknak a bölcsihez kellett néhány hét, hogy felfogja, ez nem opcionális. Addig sosem sírt, de amint rájött, hogy akkor is menni kell, ha nincs kedve, jött a sírás. Aztán persze beszokott rendesen.
Most meg "kiszokott", ha van ilyen, mert nem volt több, mint 3 hetet, apja is itthon volt, úgyhogy most megint nem akar menni.
Lehet az a "barátnő" csak irigységből mondta.
Amúgy ez teljesen ok,szeret ott,szereti a többieket,csak jobb társaságban játszani :) !
3 hónapja jár, heti 2 alkalommal. Igazatok van, meg is nyugodtam. Az bántott, hogy én eddig csak az anyukájuk után síró kisgyerekeket láttam, vagy legalábbis ezt a képet kapcsoltam a beszoktatáshoz, az én egyetlen kisfiam pedig kétségbeesetten sír és hadakozik, ha indulunk haza. Olyan megsemmisülten érzem magam, és közben egész úton próbálom Neki elmagyarázni, hogy mindenkinek más az otthona, és az óvónéni nem jöhet velünk...
Na, egyszóval nem kellemes érzés, de ha ez nem egyedi eset, akkor megnyugodtam, azaz minden választ TISZTA SZÍVEMBŐL KÖSZÖNÖK, sokat segítettetek! :)
Nálunk, szintén ez a helyzet. Gyermek 2,5 éves, egyke, egyedül nevelem. (Apuka külföldön dolgozik)
3 napja járunk oviba, és borzasztóan szereti. Amikor érte megyek, küld el, hogy "Menj el, ronda anya", rúg, harap, csíp, ordít. Minden kisgyerek boldogan öleli az anyját, az enyém meg ott taszít el, ahol tud. Vérzik a szívem, mit tegyek?
Nálunk ez addig tartott, amíg újdonság volt az ovi. Borzalmas érzés, tudom, miről írsz: a kisfiam is mindig elbújt előlem, ahogy mentem Érte ahelyett, hogy rohant volna felém... Teljesen bele voltam betegedve, hogy valamit elrontottam, nem szeret stb., de amint elmúlt az újdonság varázsa, eljött a sírva búcsúzás és a "nem akarok oviba menni" korszak is. Ez sem jobb :(
Most élmény Neki a sok gyerek, a sok új játék, ezért nem akar hazajönni, de hidd el: változni fog ez is. Tenni sajnos csak annyit tudsz, hogy elmagyarázod Neki, hogy minden kisgyerek hazamegy stb., és kivárod, amíg mindezt megérti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!