Szeparációs szorongást hogy viselitek? Meddig tart? 20 hónapos a kislányom. Már vagy 3 hónapja tart.

Lányomnál ez 22-23 hónaposan kezdődött, aztán 26 hó körül volt a csúcspont (nem akart aludni, félt stb.), és most lassan másfél évesen alakult a dolog, visszatért minden a régi kerékvágásba.

Neki egyértelműen szeparációs szorongás volt (amúgy neki előtte nem volt a "hivatalos nagykönyvi időpontokban", csak most.

Félt, ha egyedül hagytuk, vagy ha besötétedett, megijedt hangoktól, pedig előtte ne volt ilyen. Nagyon bújós lett.

Ez nem irányítás, meg engedékeny szülő szindróma (mert piszkosul ne vagyok az), hanem egy időszak, amit túl kell vészelni türelemmel és kitartással.

Tudom nehéz, de 15 évesen biztos nem fog majd rajtad lógni, és lehet még hiányozni is fog a kis bújós manókád. :)

Amúgy nem jön elő inden gyereknél, meg nem is jelentkezik egy időben minden gyerkőcnél. Van, akinek hamarabb, van akinek később lesz ezzel gondja. De minden időszaknak megvan a maga szépsége és nehézsége. Túl lesztek rajta!

NÁlunk is volt ilyen, tudom, ez nem vigasztal, leírom, hogyan éltük túl:).

Én hordoztam a lányom kicsiként is, nem volt vele ilyen gondunk, aztán éppen 20 hónaposan kezdtük a bölcsit. Ehhez jött ugye az úraközeledési krízis, ami NÁlatok is van. Ekkor újra előkerült újra itthon is a kendő, és ha csillapíthatatlan anyahiánya volt, hátamra kötöttem, közben tudtam csinálni a dolgom, éppúgy mint csecsemő korában. Elég volt 20- 30 perc, megkapta az anya- adagját és ment tovább a nap. Azzal a különbséggel, hogy most már "beszélgettünk" ilyenkor, énekeltem neki, "táncoltunk" portörlés, porszívózás közben... most 26 hónapos, és 2 hónapja újra "letehető":D. Volt tehát 2- 3 cipekedős hónap, de így mindketten könnyebben viseltük.

Ha tarthatatlan a mostani helyzetetek, esetleg kérj kölcsön egy csatos hordozót vagy mei tait, azokat könnyű kezelni, hátha Nektek is segítene.