4 éves és 1.5 éves fiúk között normális a sok civakodás és hiszti?

A kicsit szoktasd le arról, hogy állandóan veled legyen.

A testvérek többsége szokott civakodni. De ilyenkor nem kell velük törődni. Ha nem figyelsz rájuk, akkor Hamarabb abbahagyják. Csak akkor szólj közbe, ha nagyon eldurvul a vitájuk.

Az első 2 év sajnos nehezebb, sőt nálunk még most is hasonló a helyzet, pedig már előrébb járunk (3 és 6 évesek a fiúk).

A kicsi még mindig nagyon anyás, és persze nem lóg annyit rajtam mint 1,5 évesen, de van minden nap 1-2 óra amikor nagyon nyűgös, hisztis és semmi nem jó, csak anya ölében üldögélni. Ha pedig ilyenkor télen indulunk valahová az öltözködés végére szakad rólam a víz és magamban a pokolba kívánom a telet, a hideget. Pedig már önállóbbak, de bohóckodnak, kacsalábon veszik a cipőt, becsípik a cipzárt, aztán amíg én öltözöm és ők már kint toporognak a kapuban, a kicsi tuti talál egy pocsolyát, vagy sárkupacot amivel eláztatja a nadrágját, akkor vissza újra öltözni...

És persze ők is sokat veszekedek, meg hát a kicsi most tart a hiszti korszak csúcsán, és igazi földhöz vágós, perceken át tartó visítással járó műsort szokott produkálni.

A nagyfiúval azért már lényegesen könnyebb, ezért bízom benne, ha pici is már 5-6 éves lesz, akkor könnyebbek telnek a napok.

És persze ami a legtöbb nehéz szitun átsegít, az a humorérzék. Sokat kell mosolyogni, nevetni a gyerekekkel. Erre egyébként pont a nagyobbik fiam hívta fel a figyelmemet, amikor egy nehezebb, feszültebb időszakomban azt mondta "Anya, te miért nem mosolyogsz sosem? Legyél már vidámabb!" Azóta tudatosan figyelek arra, hogy ne csak idegességet, feszültséget, fáradtságot sugározzak a gyerekek felé, hanem vidámságot is. Ez mindannyiunknak jót tesz.

Idő magamra? Nálunk is nehezen volt megoldható hogy legyen saját időm, de végül a sarkamra álltam és mondtam a férjemnek, hogy muszáj hetente legalább egyszer elmennem valahová, hogy kicsit feltöltődjek. Így heti egy alkalommal eljárok a barátnőmmel egy tornaterembe egy fantasztikus hangulatú aerobik órára, és általában úgy jövök hazafelé, hogy szinte lebegek a föld felett, úgy feldobódom tőle. Ilyenkor Apa vacsoráztat, fürdet, mire hazaérek, már csak a mesét kell elolvasnom.