Ő nem fogja megtanulni a szociális érintkezést, a barátkozást?

Attól, hogy te ilyen vagy, ő még megtanulhatja a "szociális érintkezést". Nem írod hány éves, de gondolom jár (majd) oviba, ott lesz sok kisgyerek, akikkel előbb utóbb barátkozni fog. Az óvónők is segítik ebben a gyerkeket.

Te meg pl. meghívhatod azokat a kisgyerekeket (1-2-3), akikkel a tiéd szívesen van. Ha jönnek az anyukák, velük tudsz ismerkedni te is.

A depressziót meg lehet kezeltetni, csak meg kéne találni hozzá a megfelelő szakembert.

Nyáron sokkal egyszerűbb, mert sokat mehettek játszótérre, ott aztán minden gyerek automatikusan barátkozik, játszik egymással és az anyukák is azonnal beszélgetnek. Addig is menjetek el játszóházba, ha máshol nem, akkor a legközelebbi bevásárlóközpontban biztos találtok. Ahol anyukák és gyerekek vannak együtt, ott mindig beszélgetés (ha nem is barátkozás) alakul ki. Ez egy gyereknek pont elég a megfelelő szociális fejlődéshez. Ha jár oviba, akkor nem dráma, ha esténként már csak ketten vagytok, hiszen a nap nagyrészét társaságban tölti.

Fel a fejjel, ha jön a tavasz, Neked is jobb lesz a kedved, télen sajnos mindenki sokkal zárkózottabb, az ünnepek alatt pedig aki magányos, az még rosszabbul érzi magát. De ott van a csillogó szemű kislányod, tessék alvás után felöltöztetni és kiszaladni vele a legközelebbi parkba megnézni a hóesését. Aztán este csináljatok karácsonyfadíszeket kettesben, vagy süssetek mézeskalácsot, hidd el, Neki ettől máris boldogabb lesz a Karácsonya! Mindet jót kívánok Nektek!

Egyformák vagyunk. Kicsit el is pityeredtem a hasonlóság hatására. Szinte úgy éreztem mintha én írtam volna a soraidat, annyi különbséggel, hogy a férjem ellensúlyozza valamennyire ezeket e dolgaimat. Ha ő nem lenne, úgy élnék ahogy ti, bár hozzánk sem sokan járnak, mert nem volt előttem ilyen minta anyámék révén, ezért egyszerűen nem megy az ilyen vendégesdi nekem sem. Néha feljön egy haverja az uramnak és ennyi. Játszótérre ő viszi a gyerekeket. Nem mindenhol olyan jófej anyukák vannak hogy szóba állnának akárkivel. Én is mindig attól féltem hogy a lányom is olyan lesz mint én, azt látja hogy soha nem jön hozzánk senki, nincsenek barátnőim. Képtelen vagyok barátkozni pedig még a gimiben voltak barátnőim. Aztán történetek dolgok, rémálom volt az otthoni életünk a szüleimmel. A rokonaimmal nem tartom a kapcsolatot, tesóim külföldön vannak, nagyon ritkán jönnek. Szóval a lányom miatt aggódtam, de az oviban elég jól beilleszkedett, és tudott szerezni barátnőket, méghozzá nagyon jókat, és ezt ugye nem nekem köszönheti. 3 éves koráig nem sok szorosabb kapcsolata volt nekem köszönhetően. Könyvtárba, játszóházba vittem, nagyokat sétáltunk, de én nem nagyon tudtam szóba elegyedni anyukákkal sosem.

Jól írták előttem, írasd be valamilyen közösségbe, sportra, ilyesmire, ahol barátokat szerezhet az ovin kívül. Én is így fogok tenni, de majd később mert most még csak 4 éves múlt.

Engem is érdekelne, hogy merre laksz, hátha közel :-)