Mit csinálsz akkor, ha hazudik a gyerek, vagy ha olyanokat mond, hogy nem szeretem ezt vagy azt az embert?

A keresztanyjára mondja, hogy nem szeretem, büdös, sohasem fogom szeretni, stb...El kell mondjam, imádta mindig, csak mostanában kevesebbet jön, és szerintem ez az oka. Amúgy az én húgom, de mikor telefonálok vele, a fiam üvölti a telefonba, hogy nem szeretem, ide ne jöjjön, mert összeverem. Annyira mérges rá. Mikor itt van, játszik vele, puszilgatja. Magyarázom neki, hogy dolgozik kereszt anyu, azért nem tud sűrűbben jönni, de igyekszik nagyon hozzád.

A másik dolog, hogy füllent. Kérdeztem pl. hogy belenyúltál a halak vizéhez? Ő mondta, neeem. Apja önti bele az akváriumba, és habzott. Egyértelműen belenyúlt. Na most mit lépjek, hogy ne okozzak neki lelki sérülést, de tanulja meg, hogy nem szabad hazudni. Hiába mondom el neki, hogy mindig azt kell mondani, ami történt. Szobájába küldtem, de szaladt magától, tudta, hogy rossz fát tett a tűzre, és ott magyaráztam el neki a dolgokat. Próbálom belesulykolni, hogy mindig mondjon el nekem mindent, nem kell félnie, mert anya mindenben mellette áll. Szeretném, ha velem mindent megosztana, jót rosszat is. Van valakinek valamilyen okos tanácsa ezzel kapcsolatban?