Ha a nevtan-ban pár éve nem írtak elő óvodai fejlesztést egy gyermeknek, majd évek múlva láttják, hogy súlyos figyelemzavaros, akkor jogosan kérik számon a szülőt, hogy miért hagyta abba a másfél évig tartó fejlesztést ami havi 30. 000 Ft?

"egyébként ha annyira súlyos a probléma, miért nem mentek bizottsághoz SNI kódért? arra heti 5 ingyen fejlesztés jár!"

Többször beszéltem telefonon a Tanulási Képességeket Vizsgáló Bizottsággal ,hogy szeretném,ha megnéznék a gyermekemet ,de mindig elutasítottak,hogy ne is jelentkezzem,mert több mint egy évig is várni kell ,hogy sorra kerüljünk náluk.

Most elég akut a probléma ,mert jövő évben 7 évesen lehet,hogy iskolába megy a fiam és még így sem voltak hajlandóak fogadni bennünket,hanem a nevtan-ra hivatkoztak,hogy menjünk csak oda ha már úgyis jártunk ott régebben .

"én biztosan kerestem volna a nevtanon kívül egyéb helyet, lehetőséget, alapítványt, stb. "

Mi is ezt tettük,kerestünk és az egyetlen ami elérhető közelségben volt oda vittük ,másfél évig hordtuk is amit most októberben fejeztünk be,ha jól emlékszem.

Egy ideig nagyon bizakodóak és elszántak voltunk és hittünk benne,hogy jelentős javulás fog beállni a gyermekünk magatartásában ,viselkedésében ,amikor elkezdtük biztosra ígérte a gyógypedagógus,mozgásterapeuta ,hogy ez a gyerek legkésőbb 7 évesen iskolába megy majd,aztán az idei ovis év elején már az óvónők is egyértelműen azt nyilatkozták,hogy továbbra sem tart ott a gyermek a viselkedésében és a gyógypedagógus is azt mondta ,hogy ne menjen mégsem még jövőre sem iskolába ,mindezt úgy ,hogy ír ,olvas,100-ig számol összead-kivon,DE túl játékos !!!Nem tudom ,hogy mit vártak egyébként tőle ,mert ég és föld ahhoz képest,hogy milyen volt 4 évesen,sokkal együttműködöbb,szabálykövetőbb ,az oviban nincs is vele különösebb probléma ,csak a bohóckodás .

Ekkor hiteltelenné vált számomra az eddigi fejlesztés bevallom őszintén és mivel éppen visszatértem a kisseb 2 éves gyermek mellől 3 műszakba dolgozni és a nagyszülők pedig nem vállalták,hogy ők segítenének hozni-vinni a fejlesztésre amikor én dolgozom (abban segítenek,hogy oviból,bölcsiből elhozzák a gyerekeket ,de ők sem egészségesek és nagy terhet ró rájuk) ,akkor kénytelen voltam befejezni,bár a férjem most is szorgalmazta,hogy hordjuk továbbra is ,de mivel ő külföldön dolgozik ezért tevékenyen semmiben nem tud segíteni.

Az pedig már abszolult nem férne bele anyagilag,hogy még fogadjak is fel valakit aki ha én dolgozom akkor délutánonként hetente 3 X fejlesztésre hordaná ,ott megvárná,majd hazavinné .

"én azt se értem, hogy mi köze ehhez a nevtanhoz?

az, hogy a gyerek megkapja a számára megfelelő fejlesztést az csak a szülő dolga"

Ők amikor legutóbb 4,5 évesen látták hangsúlyozták ,hogy semmiféle fejlesztés nem kell a gyermeknek és ne is erőltessek ilyesmit,majd alakul a gyermek ahogy nő,hát a figyelemzavart nem nőtte ki sajnos.

MI akkor nem nyugodtunk bele abba,hogy folyamatosan gond van az oviban,nem bírnak a gyerekkel,ő pedig ki van készülve idegileg,kivettük az oviból és ráálltunk magánúton a fejlesztésre,megtehettem,hiszen GYED-en voltam a kistesóval ,mára már nem rágja a körmét amit akkor kezdett el amikor 3 évesen a bölcsiből oviba került és ott nem tudott megfelelni.

Ismeretlen helyen ,amíg meg van szeppenve nagyon kontrollált tud lenne a viselkedése,állítólag az oviban is szépen elpakol,együttműködik,nem ugrál fel ebéd közben,délután alszik.Itthon viszont az estéink a szaltók és bukfencek,az ugrálás bűvöletében telnek,már ráhagyom ,mert arra sincs energiám,hogy percenként fegyelmezzem ,hogy maradjon már egy picit nyugton ,mert nagyon zavaró a viselkedése,a mozgásterapeuta szerint is hagyjam csak,hogy azt a féle mozgást végezhesse amit szeretne ,mert ez segít az idegrendszerének érésében.

Ez a túlmozgásosság nagyon zavaró,de egyébként pedig folyton ölel,puszil,hízeleg ,segíteni akar mindenben .

A Vadaskert tőlünk elég messze van,bár már jártunk a helyi gyermekpszichiátrián ,de a Vadaskertnél biztosan alaposabban,részletesebben megfigyelnék,pontosabban meghatároznák a problémánkat,értékelnék,hogy milyen súlyosságú a probléma.

Iskola előtt állunk és nagyon nem mindegy ,hogy hogyan kezdünk majd neki,ha van egy pontos diagnózisunk,akkor máris reálisabban tudja majd a tanító is hogy mit várhat el a gyermektől .

Egyébként a pszichiáter jót mosolygott annak idején az aggodalmaimon,mert azt mondta,hogy ne tudjam meg ,hogy ő milyen eseteket lát,ő úgy láttja,hogy semmiképpen nem egy szélsőséges esetről van szó nálunk,bár az igaz,hogy figyelemzavarosnak tűnik,akkor még ő is reménykedett két éve,hogy idővel ki is nőheti ezt a problémát.