Mennyi idős volt a gyereketek, mikor először odacsaptatok neki?

Kedves Kérdező #8!

A gyerek megütése nem nevelés!

Egyszerűen ki kell iktatni az eszköztárból. Nincs ilyen.

Te vagy a felnőtt, muszáj hogy legyen más eszközöd is, hogy hass a gyerekre. Lefordítom a kérdésed, mert igyekeztél virágnyelven fogalmazni: "Ti hány éves korban kezdtétek el verni a gyerketeket?" Ugye mennyire másképp hangzik, pedig ugyanazt jelenti. Még le is írod "először". Tehát lesz másodszor, harmadszor, negyedszer, századszor, ezredszer. Úgy teszed fel a kérdést, mintha arra várnál választ, "Ti mikor adtatok először almát a gyereketeknek?" Nem, az erőszak nem része a gyereknevelésnek. Optimális esetben még a verbális erőszak sem az.

Nem vagyok kívülálló, vannak gyermekeim. A gyerek nagyon jól tudják, hogy a szülőnek mi a "normális állapota" az ő viszonylatában. Ha a szülő ettől eltérően cselekszik, akkor valamit el akar érni. Ha az a "normális állapot", hogy a szülő a gyerekkel normál hangon beszél, partnerként kezeli, akkor a gyerek már a hangszín megváltozásából, vagy a hangerő megemeléséből tudni fogja, hogy a szülő fontos dolgot akar vele közölni. Mondok egy példát. Nagyobbik lányommal kirándultunk és a gyerek elkezdett felmászni egy gyanús sziklára. Megijedtem, és rákiáltottam. Sírva jött le, és azóta is emlegeti, hogy az apja milyen csúnyán rászólt. Ekkor kb. 3 éves volt. Mindehez csak annyi kellett, hogy sem előtte, sem utána nem kiabáltam rá olyan módon a gyerekre. Ha a családban az emelkedett hangerő a normális, akkor lehet, hogy a gyerek nem reagál a verbális jelzésekre. De ez nem az ő hibája, ezért talán nem kellene megütni.

Mint ahogy előttem is mondták, örülhetsz hogy nincs problémás gyerekem..én is ilyen voltam kicsinek öcsém már nem pedig ugyanúgy neveltek minket....

Nem hallgatott semmire szép szóra erősebb még erősebbre, a vége az lett hogy megégette magát,műtétek sora volt még helyrejött....pedig teljesen jó kiegyensúlyozott családban éltünk/élünk, mindig figyeltek ránk, elmondták mi jó és mi nem mitől lehet bajunk, ő mégis úgy gondolta felülírhatja ezeket....

Kedves #10,#11!

Mint az előző kommentben írtam van gyerekem, és láttam is már gyereket közelről.

#10 Sokmindennek egyetértek abból, amit leírsz, de az előző kommentben másképpen fogalmaztál, és én arra reagáltam. Azt írtad, hogy a fiadnak "kellett az a határ, hogy megtudja mi jön szidás után". Márpedig ez nem a pelus játékos megcsapkodására utal. Szerintem. Igazad van, a verbális szigor is nyomot hagy, éppen ezt írtam le az előző kommentben, de olyan esetekről beszélünk, amikor nyomot is akarunk hagyni, pl nem nyúljon bele a gyerek a konnektorba, ne másszon fel az ingatag sziklára stb. Lehet, hogy Te tudod, hogy hol az a határ, amivel a gyereked még nem sérted, de biztos vagyok benne, hogy sok szülő nem tudja. Ha Te pszichológusként azt mondod nekik, hogy "igen van olyan eset, amikor odacsphatsz", akkor olyankor is odacsap, amikor még nem az az eset fordul elő, és esetleg egy "légyszi"-vel is meg lehetett volna oldani.

(Csak zárójelben hegyzem meg, szerintem nincs ilyen eset)

#10

Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a gyerekek lesznek erőszakosak, akiknek a családjában is előfordul erőszak, mert ők azok, akik ezt a problémák normális megoldásaként élik meg.

Engem is megütöttek otthon is, iskolában is. Én nem bocsátottam meg a tanáromnak, sem akkor, sem azóta. Szüleimnek nyilván igen, de egy másodpercig sem gondolom, hogy így sikerült embert faragni belőlem.

Egy 42 éves apa

Kedves #12!

Erre szokták azt mondani, hogy történelmietlen kérdés, de szerinted az öcsédnek nem lett volna balesete, ha a szüleitek időnként odacsapnak?

A gyerekek nem egyformák. Még azt is megkockázatom, hogy van olyan gyerek, aki nem veszi tragikusan, ha megütik. (Nem arra gondolok, akit állandóan vernek, mert ő egy idő után természetesnek fogja venni. Ez a szülő hobbija. Majd veri ő is a sajátját, ha egyszer lesz neki.) Mindenesetre szülőként, és mindenek előtt emberként úgy gondolom, hogy _nincs jogunk_ megütni a gyerekeinket. Alapvetően botorság azt gondolni, hogy ezzel megvédjük valami még rosszabbtól. Ha figyelünk rájuk, és partnerként kezeljük őket, akkor van esélyünk, hogy ők is figyeljenek ránk, és megértsék, amit mondani akarunk nekik.

Kedves #9, akit az előbb #10-nek tituláltam. (elnézést!)

Kérlek, nézd át pontosabban a jogszabályokat, a gondatlanság, és a hanyagság, amire Te gondolsz az egészen más kategóriák. Nincs az a törvény ami előírná, hogy a gyereket meg kell ütni, annak érdekében, hogy a testi épségére vigyázzon.

Ha egyedül hagytad a szobában és belenyúlt a konnektorba, akkor jogilag felelősségre vonhatnak, de nem azért mert nem nevelted meg a gyereket, hanem azért mert egyedül hagytad egy potenciális veszélyforrás mellett.