Mi a véleményetek arról a szülőről, aki gyermekét pár hetes kora óta a nagymamával nevelteti (most 7 éves) és a munka és egyebek miatt sosem foglalkozik vele?

Ne vessetek meg érte, de efölött képtelen vagyok napirendre térni. Van a családunkban egy nő, akinek a kislányát már 2 hetes korától a nagymama neveli mert az anyjának dolgoznia kellett. Ez azóta is így van. (Akkor is így volt amikor nem volt munkahelye.) A mamánál van hétköznap, hétvégén, télen-nyáron majdnem, hogy mindig. Egyszer pedzegettem csak ezt a témát, mire annyit kaptam válaszul, hogy a nagymama nagyon is jól nevelte a gyermeket és, hogy ez azért kellett, hogy így legyen mert az anyának dolgoznia kellett. (mert az apa például egy ideig munkanélküli volt) Na de kérdem én, ha valaki tudja, hogy szinte soha sem tud majd foglalkozni a gyermekével, miért hozza őt mégis világra? Hallom a rokonoktól néha, hogy mennyit sír a kislány amikor rájön, hogy nem jönnek érte a szülei ... Volt, hogy bár hétvégén a szülők otthon voltak (vagyis csak az apa, az anya csak késő este) mégis ott hagyták, sőt volt olyan, hogy egy teljes hétig, vagy akár kettőig is a nagymamánál volt. Emellett ha beteg, sosem viszik orvoshoz...Van, hogy hetekig beteg, rettentő csúnyán köhög, taknyos. Amikor találkozunk velük azt mutatják, nekik mindennél fontosabb a gyermekük, de én ezt ezek alapján mégsem így látom. Nagyon sokat sír szegény, sokat hiányoznak neki a szülei. Nem is értem igazán, miért van ez így ... Nektek mi a véleményetek erről?