Bölcsis sírás, mit tegyek?

Kedves Sorsotárs:)!

AZért írok mosolyogva mert ugyanezen átmentünk, de már túl vagyunk rajta:).

Hasonlóan neveltük a lányomat(i.sz. szopi, hordozás...), októberben volt két éves, augusztus óta bölcsis.

Nyugodj meg, jól csináltad és most sincs baj:).

Azért sír búcsúzáskor, mert az elválás mindig nehéz; azért hagyja abba 5 perc múlva mert jól érzi ott magát:), és tudja, hogy számthad Rád, nem hagyod ott örökre; azért sír találkozáskor mert tudja, "neked szól". Okos, érzi, hogy belőled reakciót vált ki a sírása, egyfajta "szemrehányás" ez, de ugyanakkor teljesen rendben is van, hiszen egész nap nélküled volt, ami neki még szokatlan.

Az én lányomnál kábé másfél hónapig tartott ez az időszak, most már nincs sírás se reggel, se délután. Már az életünk része lett a bölcsi, tudja, hogy nincs apelláta:), anyának menni kell dolgozni, iskolába. És közben megszerette a gondozó nénijét, kialakult a kötödés hozzá is:). NÁlatok is rendben lesz:)!

Amivel segíthetsz még, hogy Te megnyugszol, hiszen érzi ha Te bizonytalan vagy. És attól ő is az lesz. Nyugodj meg, jó helyen van, szeretik őt, jól érzi magát nap közben. Az érzelmeit pedig nem baj ha kifejezi, akár sírással, amint stabilan beszokik, ő is megszereti a gondozó nénijét, nem lesz már sírdogálás:).

Na, még így is kimaradt, a mostani hsz.- edről jutott eszembe:

amikor én is ilyen bizonytalan voltam, és megfordult a fejemben, hogy tényleg jó- e neki, akkor én bementem a vezető gondozónőhöz(nálunk sokat jár be a csoportokba, minden gyereket ismer, sokat van velük), megmondtam, hogy izgulok a lánymért, ő hogyan látja a helyzetet. Beszélgettünk vagy egy órát, ez alatt biztosított arról, hogy jól van, részt vesz a játékokban, lelkesen zenél, gyurmázik, nem emlegeti a szopizást, nagyon engem sem:D, csak és kizárólag nekem és a bizonytalanságomnak szól a sírdogálás...

Nekem ez a beszélgetés kellett, menyugodtam tőle, magabiztosabban búcsúztam el reggel, és már másnap sírtás nélkül köszöntünk el:).

Lehet, hogy Neked is jót tenne egy ilyen beszélgetés a ondozónővel, vagy más "külső" szemlélővel:).

Ja, azért mentem a vezetőhöz, mert valahogy sosem tudtunk a gondozó lánnyal rendesen beszélgetni, csak "Kutyafuttában". És bár ő is nyugtatott, nekem kellett a megerősítés.

Nyugi semmit nem csinálsz rosszul!

Az én lányom szeptember óta bölcsis.2 hónapig tartott a beszoktatás!Egész délelőtt sírt,nem evett semmit bölcsiben.Már ott tartottam,hogy nem viszem többet.Aztán november elsejei 4 napos szünet után,mint akit kicseréltek.Örömmel megy semmi gon dnincs vele,eszik iszik,jól elvan.Mostmár egy percig sem sír se reggel sem amikor megyek érte.Mostmár lassan ott is próbáljuk majd altatni,mert kéri:)