Titeket is ennyire felkavarna ez az eset?

Nem Te vagy túl érzékeny lelkületű, vagy ha igen, akkor én is.

Simán pofonvágtam volna azt az anyukát!!!

Milyen korú lehetett? Egy baba az sír! Ezt nem tudta, amikor teherbe esett? Ilyen esetekben mondom néha, hogy ennek nem való gyerek, akkor inkább ne szülte volna meg, vagy adta volna örökbe! Más majd kiugrana a bőréből, ha kisbabája születne (többek között én is). Egy ilyennek tényleg nem való gyerek. Az a kicsi még nem is tudja, hogy mi baja az anyjának, meg hát Ő hogyan jelezze, ha baja van? Nem fog megszólalni! Vagy ez a nő (nem is akarom nőnek nevezni) azt gondolta, hogy majd a gyerek válaszol neki, hogy miért sír? Istenem, miért szülnek az ilyenek??

Nem kavarna fel. És nem azért, mert szívtelen vagyok, hanem azért, mert nem tudhatom, hogy mi van a háttérben. Lehet, hogy már egy hete nem alszanak, mert a baba folyton sír, apuka nem segít, vagy talán le is lépett, nincs segítsége, a türelem pedig véges. Mindenkinél elszakadhat a cérna, lehet, hogy nála épp akkor ott.

Esetleg ha ismerem az anyukát (akár látásból is), akkor talán normálisan megkérdeztem volna, hogy mi a baj, mert lehet, hogy csak arra volt szüksége, hogy jól kipanaszolja magát.

Hát megnézném én azt a pofont :D

Biztos hogy nem vágtam volna pofon, de jeleztem volna az illetékeseknek a gyámhatóságnál. Tudakozóból telefonszámot megkérdeztem volna és már hívtam is volna őket, bár azt nem tudom hogy ilyen esetben kimennek-e a helyszínre rögtön... de egy próbát megért volna minden esetre.

Nem te vagy túl érzékeny, engem is elszomorítanak az ilyen tapasztalatok.

Én nem mentem volna utána, nem vágtam volna pofon, csupán pár napra meggyötört lélekkel gondolnék a kicsire.

Annyi szerencsém van, hogy van egy imádnivaló kisfiam, akire ha ránézek eszembe jut, hogy érte, miatta össze kell szednem magam és kiegyensúlyozottnak kell lennem, legalább nappal, míg vele vagyok. Éjjel pedig gyötörne, hogy milyen sorsa lehet a babának, akit láttam az anyukájával.

Tudatosan ki kell verni a fejünkből azokat a rossz élményeket, amiken nem tudunk változtatni és csak levonni a jelen helyzetből, hogy mi másként fogjuk csinálni.

Azzal pedig nem értek egyet, hogy egy anyuka 2-3 hónapos babával bármilyen indokkal viselkedhet így. Nem lehet ok a kialvatlanság, a hasfájós baba, a pénz hiánya, gyermek apja hiánya... Emberek vagyunk és bármilyen nehéz is, annak is kell maradni, főleg a nehéz helyzetekben, de ezt mindebnki otthonról hozza.

Előttem írta valaki, hogy odalépett volna megdicsérni a babát, hogy milyen szép. Szerintem ez jó ötlet, mert egy kisidőre kizökkentheti anyukát a tébolyból és a pici megnyugodhat.

8-as Igen, mert kiabál, mert rángatja a gyereket a babakocsival együtt! Lehet hogy ez nálad belefér, de nálam nem! Én soha nem csináltam ilyet a kisfiammal, pedig hidd el hogy volt, nem egy meg nem kettő nehéz napunk. Szerinted egy két hónapos gyereknek milyen ha rángatják????

Mégis ki védhetné meg azt a picúrt???? És ha az lesz a következő hogy megöli? Mert sok ilyet hallani. Döntsön ilyen esetben a hatóság, én azt mondom. Ha annyira bagatell dolog ahogy írod, úgysem fognak semmit csinálni! (de ez szerintem nem az a kategória)