3 évest dackorszak közepén kell nevelni vagy nem?

Lányom november elején lett 3 éves. Mindig is egy nyugodt, mosolygós gyerek volt, idegenekkel (nem mindenkivel) eleinte kicsit szégyenlős, de utána feloldódott. Mióta oviba jár (2.hónapja) kezd megváltozni. Eddig is makacs és akaratos volt, de mindig meg lehetett vele beszélni, és kompromisszumot kötöttünk, soha nem raplizott, ennyire hisztis soha nem volt, mint mostanában. Mostanában már nagyon hisztis lett, pl minden nap új játékot követel, ha nem kapja meg, márpedig nem kap minden nap újat, hisztizik idegenek előtt, bárhol. Tegnap óvónénitől kért kis képes lapot, az óvónéni azt mondta most a lányom nem kapott, mert nem ő nyerte az alvóversenyt. Neki is bevágta a durcit, és addig puffogott, hogy végül mégis kapott egy kis lapot az óvónénitől.

Azon dilemmáztam, hogy kell-e vele "harcolni" minden nap, vagy sem. Férjem azt mondta, hogy szerinte csak fölöslegesen "veszekszem" vele, ha nevelni próbálom, hogy ne csinálja, ne hisztizzen, szépen viselkedjen, mert úgysem hagyja magát. Szerinte most ez természetes, dackorszakát éli, majd később, ha levonul a dackorszak ráérünk nevelni, mert akkor már nem lesz ilyen dacos. De ha így teszek, félek, hogy ilyen marad.

Megváltozott volna a természete, vagy tényleg ezt csak a dackorszak hozza ki belőle, és később ha elmúlik nála, akkor újra a régi lesz? Miért nem fogadja el a dolgokat úgy, mint régen?

Ti hogyan kezeltétek az ilyen szitukat?

Köszönöm a segítséget, tapasztalatokat.