Baj ha egy anya sosem olvas mesét a gyerekének?

Szerintem az lehet a gond, hogy vagy nem az életkorának megfelelő mesét választasz, vagy nem a megfelelő időpontban mesélsz nekik. Én a könyvnézegetést és a tényleges mesélést teljesen különválasztom. Napközben könyvnézegetés van, beszélgetünk a képekről, kitaláljuk, ki mit csinál a képen....stb.

Mesélés pedig este, elalvás előtt van, az altatási rituálé része: fürdés, sólámpa fényénél mesélés először egy rövid a kicsinek az ő ágya mellett(3 éves a fiam), altatódal éneklés, aztán dúdolás, puszi, hosszabb mese a nagyobbnak az ő ágya mellett(6 éves a lányom), ilyenkorra a kicsi már el is alszik általában, altatódal, dúdolás, puszi, lámpa leolt.

A kicsinek rövid kis történetet mesélek, vagy kitaláltat, vagy olyat, amit fejből is tudok. De szoktam könyvből is (Boribon, Maszat...), de olyankor nem nézegetünk képet, hanem ő fekszik már félálomban, én meg olvasok az ölemből.

A nagynak hosszabb meséket olvasok, általában illusztráció nélküli magyar népmeséket (Benedek Elek gyűjteményeiből, 77 magyar népmeséből, vagy más népmesegyűjteményekből), vagy olyan könyvekből, amikben van egy kevés illusztráció, de nem nyomja el a szöveget (Labdarózsa, Berg Judit Csiribí és Panka könyvei....stb.), és neki sem mutogatom olyankor a képeket, hanem fekszik, én pedig olvasok az ölemből, nem látja a képeket, de nem is érdekli, mert ismeri már őket a napközbeni könyvnézegetésből.

Tehát szerintem fontos, hogy akkor mesélj, amikor a megfelelő a hangulat és a körülmények. Legjobb közvetlenül elalvás előtt.

harmadik válaszoló voltam

Szerintem is baj!

Az a legjobb része a napunknak,amikor lefekvés előtt összekucorgunk,és várják,hogyan folytatódnak a történetek,előtte még megbeszéljük miről olvastam előző nap.

Ha már nincs erőm olvasni,akkor komoly bűntudatom van:(

(12 órázom,van olyan,hogy este 8-ra érek haza)

Már az is furcsa,hogy a gyerkőc nem igényli,ha igényelné valószínű olvasnál neki,ha rólad van szó a kérdésben...

Anyám gyógypedagógus volt és rengeteget mesélt. Nemrég beszélgettünk erről és még emlékeztem,hogy volt egy medvebocsos "láncmese" (mint a sorozatok a tévében). A medvebocs én voltam és mindig az engem aktuálisan foglalkoztató korosztályos problémákba keveredett a főszereplő.

Anyám mondta, hogy ez egyszerű gyermeklélektan: megoldási lehetőségeket kínál a gyereknek, illetve a népmesékre is jellemző disszonanciát (nehézség, próbatétel) feloldja a végén a happy end (megmenekült, megházasodott, befogadták, stb).

Ez alapozza meg a későbbi problémák kezelését, ekkor még játékos formában. A felnőtteknek szóló történetek (filmek, sorozatok, felnőtt rajzfilmek) közül is azok sikeresek, amelyekben a néző/olvasó magára ismer és a saját élethelyzetét látja leírva.

Ez a mesék fő működési elve és ezért fontosak.

Szerintem is fontos és jó dolog a mesélés. Szuper ötlet az, amit valaki már írt, hogy imádják a gyerekek, ha saját magukról hallanak mesét. Nálunk a férjem a „szabad fantáziájú”, ő sokszor mesél fejből, eleinte annyi is rém érdekes a gyereknek, ha a saját napját meséli el az ember neki, vagy valami olyan sztorit, amibe bele tud helyezkedni.

De én pl. ovi előtt Janikovszky Éva Én már óvodás vagyok c. könyvét olvastam a gyereknek úgy, hogy a főszereplő Dani helyett a saját nevét mondtam (néha persze elrontottam, és Dani olvastam, de nem zavarta, kijavított :).

Mondjuk én könyvmániás vagyok, és születésétől fogva meséltem a gyereknek, eleinte, mikor még nyilvánvalóan nem értette, miről beszélek, akármilyen mesét – maga a hangom volt az, amire figyelt, ami megnyugtatta nyilván, vagy pl. verseket tanultam meg, és ringatás közben azokat mondtam. Hogy ennek köszönhető-e, nem tudom, de igen hamar elkezdett beszélni a gyerkőc, és gyönyörű, választékos szókincse van, ráadásul nagyon jó a szövegértése is.

Később (a képeskönyves korszak után) kicsit mindig „fölé lőttem” az aktuális fejlettségének, így viszonylag hamar eljutottunk az olyan regények olvasásáig, amelyeket már egy felnőtt is rendesen élvez (pl. Fekete István könyvei, Nils Holgersson, Rumini). Persze mindig rákérdeztem, ha olyan volt a szöveg, hogy érti-e, illetve ő is megkérdezte a szavakat, ha nem voltak világosak számára. A vicc az, hogy a szövegkörnyezetből simán kitalálja pl. a Fekete István regényekben szereplő, ma már nem gyakran használt szavakat, és szuperül megmagyarázza őket, ha megkérdezem.

Így én azt gondolom, a már előttem elmondottakon kívül abból a szempontból is nagyon jó dolog, ha az ember olvas a gyerekének, hogy találkozik olyan nyelvi fordulatokkal, amelyeket a hétköznapi életben nem használunk.