Akinek a gyereke igazán dacossá válik, az elrontott valamit a nevelésben?

Januárban lesz 3 éves a fiam. Kb 2 éves korától folyamatosan az az érzésem, hogy ez már a dackorszak, de mindig rátesz egy lapáttal és akkor újból megállapítom, hogy ami eddig volt az nem is dackorszak, de ez ami most van ez már az.

Viszont most már úgy érzem, hogy ezt nem tudom jól kezelni, nem is tudom, hogyan kellene bánni egy dacos gyerekkel.

Kb. mindenre "nem" a válasza, ha valami nem úgy van ahogy ő elképzeli akkor hiszti, sértődés (nem tudom minek nevezni, elvonul a szobába és ott sír) ha azt mondom neki, hogy menjünk kezet mosni vagy este lefekvés előtt pisilni akkor néha földre dobja magát (én 8 hós terhes vagyok, így cipelni nem tudom) Ha valami trükkel csalom ki a fürdőszobába akkor semmi gond vele, csak nekem nem mindig jut eszembe valami, meg nem is feltétlenül szeretném, hogy csak ilyen módon lehessen vele kommunikálni, úgy gondolom, hogy egy ekkora gyerek már megérti mit miért csinálunk és szeretném ha nem csak játékkal tudnám elérni hanem rendes szóval is.

Ha megkérem , hogy pakolja el a játékait akkor csakazért sem, vagy mondja, segítsek neki. Ilyenkor elkezdek segíteni ő pedig kb megfog egy kockát és azt beteszi a helyére.

Ma nagyon kiakadtam rá, mert mesét nézhetett és utána az ebéd miatt vágta ki a hisztit, hogy ő nem kér, és 2x kivitte a tányért az ebédlőszobából, pedig kértem, hogy ne tegye. Erre bedühödtem, lekapcsoltam a mesét és kiabáltam vele, hogy ez így nem megy stb.

Ja a levesből egy egész tányérral evett meg, a másodikból 2 tányérral. De ott is csinálta a fesztivált, hogy nem abból a tányérből hanem a másikból stb, na ekkor dühödtem be.

Egyedül tud járni WC-re, de vannak napok amikor nem hajlandó egyedül le és felhúzni a nadrágját és ezen is kiveri a hisztit.

Nem akar egyedül enni, azt szeretné ha etetném és én meg hülye, etetem.

Nem tudom mit szúrtam el, egy viszonylag könnyen kezelhető kisfiú volt eddig, most viszont úgy érzem nem tudok rá hatni.

És igen, sokszor engedek, mert lehúzom a nadrágját wc előtt, utána fel, megetetem, ha vacsorakor hisztizik, hogy miért nem a kisvakondos bögrében kapta a tejet akkor áttöltötm.

Ezek mellett sok helyen viszont szigorú vagyok és nem engedek. Viszont az már nekem is sok lenne, ha sehol nem engednék, így viszont nem vagyok következetes?

Nem szeretném, hogy katonásan teljenek a napjaink, de így sem jó, ahogy most van :(

Nem tudom mit csináljak. Egy ekkora gyereknél mennyire állhat szabályokból az élet? Ti hogyan csináljátok?

Ebből a helyzetből hogyan jöjjek ki?

Vannak napok, amikor minden flottul megy, de tömkelegével ilyen napok is.

Elnézést, hogy hosszú lett, nem is tudom, mennyire érthető, de most úgy érzem nagyon szakad a cérna, és jó volt kiírni magamból. Ha még segíteni is tudnátok egy-két jó ötlettel....