Anyukák, akiknek a kisgyermeke (3-4évesen) visszatartotta a székletét, hogy oldódott meg végül a probléma?

Szia! Gondolom azzal nem nyugatatlak meg,ha azt mondom,hogy én ugyanebben a cipőben járok. Sőt! A lányommal ennyi idősen is átéltük. Nekünk az idő hozott csak gyógyírt. Sok mindent próbáltunk,de igazából semmi sem segített. Arra emlékszem,hogy amikor már rendszeresen mert kakilni a wc-be,utána megoldódott a problémánk. Nagyon remélem,hogy most is így lesz a fiamnál,szeptemberben volt 3 éves,de csak nemrég óta ül rá önszántából a wc-re. Nagyon ritkán kakil,hetente csak egyszer,jobb esetben kétszer,szerintem akkor is csak azért,mert már nem tudja visszatartani. Ha tényleg sokáig nincs semmi,akkor szoktam neki adni 10 ml laevolac szirupot,az általában megteszi a hatását.

Ne idegeskedj,tudom milyen nehéz,ezen túl kell lenni,vannak ilyen típusú gyerekek. Én már így a másodiknál picivel kevesebbet aggódok emiatt. Azon a hülyeségen meg ne agyalj,hogy azért ilyen,mert szigorúan fogod.

Szia! Nekem már nyolcéves a fiam, és mostanra rendeződött az ügy, bár nem akarom elkiabálni, annyi év aggódás van mögöttünk.

Igen, én is „imádtam”, mikor azzal jöttek, hogy a székletvisszatartás oka az anya-gyerek kapcsolat defektusában rejlik. Természetesen ezen is elkezdtem aggódni, bár én nem gondolom, hogy túl szigorúan fognánk a gyereket.

Sok évnyi tapasztalattal e témában arra jutottam, hogy nálunk a szobatisztaság „siettetése” volt az ok (amíg pelenkás volt, semmilyen baja nem volt), mivel 3 éves kora körül lett szobatiszta, mikor ráparáztam, hogy mi lesz az oviban, ha nem sikerül. Egy ideig még adtunk rá egyébként pelenkát a kakiláshoz, esténként elbújt valahová, és ott „alkotott”. Aztán megbeszéltük vele, hogy nem kell már pelus, lehet bilibe/vécébe intéznie… és innen kezdődtek a gondok. Mi is szinte mindent kipróbáltunk, kérlelés, sírás-rívás, parancs, Laevolac, sok gyümölcs, korpa stb. Semmi nem használt, nyilvánvaló volt, hogy lelki alapon csinálja.

Szerencsére a dokinőnk megnyugtatott, hogy nem tragédia, ha nem naponta kakál a gyerek, de azért 4-5 nap elég sok, akkorra már ugye jól össze is áll benne, szóval még nehezebben jön ki. Borzasztó állapot, na, egyszer még kúpot is adtunk neki kínunkban.

Végül egy általam alapból nem túl jó módszernek tartott dolog jött be, azt mondtuk neki, ha kakil, akkor ehet egy kis darabka csokit. Mivel egyébként nem nagyon kap csokit, ez nagy motiváló erő volt, és így sikerült arra rávezetni, hogy legalább kétnaponta kakáljon.

De hogy konkrétan a kérdésedre válaszoljak, szerintem bármilyen szorongás okot adhat erre (pl. az oviba kerülés is). Nekem nem sikerült pontosan rájönnöm, mi az ok, de simán lehet, hogy nem jól csináltuk a bilire/vécére szoktatást, azt mondják, a gyerekek egyébként is nehezen „engedik el” a dolgot, talán félelmetes volt neki, hogy kipottyan valahová… nem tudom. Aztán meg mikor már visszatartja, fájhat is neki a kakilás, ami még jobban elveszi a kedvét. Ugyanígy ront a helyzeten, hogy a szülők paráznak, szoronganak a témán (tudom, könnyű mondani, hogy ne tegyük, én sem tudtam megállni), ezt a gyerek akkor is érzi, ha próbáljuk nem mutatni.

Nekem a saját paráim leküzdésében segített, hogy rájöttem, sokan szenvednek ilyesmivel, pl. az óvónőnk is ezt mesélte az iskolás fiáról, de itt is beszélgettem sorstársakkal, ismerőseim is mesélték, hogy gyerekkorukban emlékeznek rá, hogy volt, hogy hetene egyszer sikerült nekik az ügy.

Az is eszembe jutott, hogy a nem kakálás „dac”, az önállóság kifejezése is lehet, mert ugye mindent tudunk irányítani egy gyerekkel kapcsolatban, de a bélműködését nem igazán, és talán erre rájönnek ezek a kicsik, és így akarják kifejezni az önállóságukat? Nem tudom, persze ez megint a szigorú szülőkre utalna, de hangsúlyozom, mi nem vagyunk azok (következetesek igen, de nem verjük, mindent megbeszélünk vele, meghallgatjuk a véleményét már kiskora óta).

Szóval szerintem próbálj megnyugodni, és ne marcangold magad! Lehet, hogy később rájössz a válaszra, de most a legfontosabb, hogy a megoldásra jöjj rá, hogy mi kell neki ahhoz, hogy kakilni tudjon. Lehet, hogy elég egy mókás vécészűkítő, vagy hogy valamivel jutalmazod (mondom, ezzel nem értek egyet, de oly sok minden van, ami annak ellenére működött, hogy eleinte ágáltam ellene :).

(Nálunk egyébként az ágytisztaság is egy kálvária volt, de végül az is rendeződött.)

(A 4. hozzászóló vagyok újfent)

Jól értem, hogy a családi napköziben pelenkát kap, de pelusba sem kakil? Otthon pedig nem kap pelust? Nem kéri, ha kakilnia kell?

Az ajtócsapkodással kapcsolatban az jutott eszembe, hogy szerintem, ha egy gyerek egy kifejezett dolgot csinál újra és újra, akkor azon érdemes elgondolkodni, hogy miért épp azt. Lehet, hogy azért, mert látja, hogy arra „azonnal ugrotok”, és így ha csapkkodja, rögtön „figyelmet kap” (még ha ez a figyelem nem is olyan jó, mert leszidjátok, akkor is azt érezheti, hogy foglalkoztok vele)? Vagy esetleg látta, hogy valaki dühében becsapja az ajtót?

Egyáltalán, hogyan csinálja? Közben kajánul néz, és várja a szidást? Vagy valóban érdekli az ajtó működése, a csapódás hangja? Vagy dühös ilyenkor?

Bocs, ha hülyén hangzanak a kérdéseim, de úgy gondolom, a megoldáshoz a megértésen át vezethet az út. Mert mondjuk lehet, hogy a kistesó születése és az „oviba” kerülés miatt kicsit úgy érzi, hogy nem foglalkoztok vele eleget, és ezért csinál olyat, amivel a figyelmeteket biztosan magára vonja. (Ne vedd támadásnak vagy ítélkezésnek tőlem ezt!!) Ilyenkor mondjuk érdemes változtatni a reakciótokon, mert már lehet, hogy ez egy játszma köztetek. Pl. megpróbálhattok odamenni hozzá, elmagyarázni, miért nem jó, ha csapkodja az ajtót, és megkérni mondjuk, hogy „Próbáljuk meg minél halkabban becsukni az ajtót”, megdicsérni érte. Ilyen korban tapasztalatom szerint jól megy az „elterelés” is még, ha látod, hogy azt szeretné, hogy foglalkozz vele, akkor felajánlani valami más játékot neki (pl. „Én még megetetem a kistesót, utána jövök, építünk a legóval, kérlek, várj egy kicsit, addig kezdj el építeni egy házikót”, és utána mondjuk akár építetek egy házikot sok ajtóval, amit be lehet csapni :).

Ha dühből csinálja, akkor pedig kitalálni valami más levezetést, mondjuk egy rongylabdát dobáljon, ha mérges, vagy párnát püföljön, ilyesmi.

Ezek csak ötletek, de hátha segítenek, hogy kikerüljetek az ajtócsapkodás ördögi köréből.