Hogy segítsek még neki?

4,5 éves a fiam, tavaly kezdte volna az ovit, de 2 hónap után feladtuk. ő is, mi is utáltuk azt, ahova járt. kerestünk neki másik ovit, amit most szeptemberben kezdett vegyes csoportban. nagyon jól érezte magát, szerette, jókedvűen ment minden reggel. ebéd után hoztam haza. október közepén ment utoljára, tehát okt. 19-től külföldön voltunk a másik nagyszülőknél, egészen hétfőig. (közben beteg is lett, így csak most szerdán kezdte megint az ovit). az utolsó héten 1 kisfiú odaszólogatott neki, amitől ő stresszelt, nem akart enni. beszélgettünk vele sokat, h szóljon vissza, ne vegye fel, a kisfiú csak azért csinálja, mert látja, h hatást vált ki, stb... tegnap végigordította a délelőttöt, megbeszéltük az óvonénivel, h elültetik a kisfiút, aki nem hagyja békén. ma már másik asztalnál is ült, de a fiam továbbra is sír. mostanra persze már minden fiú beszólogat neki, heccelik. az óvonénivel ma is beszéltem, amiket elmondott prakitkákat én már tegnap bevetettem. azt mondja, h hiányzom neki, azért sír, na de eddig nem volt semmi gond. értem, h kimaradt sok idő, az őszi szünet, az ünnepek, meg hát nem is voltunk itthon, idő kell biztos, mire visszarázódik. de sír, amitől a többi fiú vérszemet kap és bántja, ettől ő még jobban sír és haza akar jönni. hogy segítsek neki, modtam neki, h ne sírjon, megyek érte délben, eddig szeretett ott lenni, várják, stb... elmondtam neki azokat, amiket ma nappal az óvonéni is. attól félek, h meggyűlöli az egészet. mit tehetnék még?