Anyukák! Segitenétek? Állásinterjúra megyek nemsokára,1-2 tipp, válasz nagyon jól jönne!

[link]

Remélem segít majd! Sok sikert :o)

Egy szintén állást kereső anyuka.

Alap: van nagyszülő, apuka rugalmasan dolgozik, ha beteg a kicsi, lesz kire hagyni, te emiatt nem esel ki a munkából.

Ezt a magadról meséljbe ügyesen illeszd bele:)

Legrosszabb: maximalista vagy, legjobb: maximalista:D mondd, hogy szorgalmas, kitartó, szereted az embereket, szereted őket megfigyelni. Szeretsz csapatban dolgozni.

5 év múlva esetleg saját vállalkozás, amihez rengeteg tapasztalat és szakmai gyakorlat kell - bár még nem tudod, mivel szeretnél igazából foglalkozni. Továbbtanulás néhány év múlva, szigorúan munka mellett. De azt is mondhatod, hogy nem tudod még, csak az a biztos, hogy 5 év múlva is dolgozol majd:)

A lényeg, hogy magadat add. Ne torzíts sokat csak azért, hogy jó benyomást kelts, mert aki sokat interjúztat, azonnal megérzi ezt. Ha magadat adod, nem veszíthetsz.

Az utolsó válaszolóval értek egyet. Engem egy éve úgy hívtak be állásinterjúra, hogy az önéletrajzomban szerepelt, hogy van egy 3 éves gyermekem. Én annyit mondtam anno magamról, hogy 1 éve bölcsis a fiam. Ez alatt az idő alatt befejeztem az egyetemet (előtte már 10 évet dolgoztam, csak hiányzott a nyelvvizsga a diplomámhoz), s most már szeretnék újra dolgozni. Apa, bébiszitter van, slussz. Egyetlen egy dologban hazudtam: hogy nem szeretnénk kistestvért. De olyan bénán, hogy csak mosolygott a leendő főnököm. Mikor féléve elmondtam, hogy útban van, sírva fakadt. (Igaz, a belemet is kidolgoztam, maximálisan odatettem magam, s tényleg volt apa és bébiszitter is, s bizony az is előfordult, hogy ő küldött haza esténként.) Most, hogy kereste a helyemre az új (határozott idejű) emberkét, azt mondta, hogy mikor elolvasta az önéletrajzomat, tudta, hogy én leszek az, akit felvesz.

Tudom, hogy ehhez szerencse is kell, de ha őszinte és szerény vagy, s utána odateszed magad a munkában, s a főnököd is ember, akkor vannak még csodák. Tőlem pedig ilyen bar...okat (bocsánat), hogy mi a legrosszabb, legjobb tulajdonságom, nem kérdeztek. Szerintem ezt csak a HR-sek csinálják, szerintem te - ha ez nem egy cipőüzletlánc - akkor a tulajjal fogsz beszélgetni, neki pedig egy kedves, csinos, segítőkész (a cipőkhöz és a divathoz esetleg némileg értő) emberkére lesz szüksége. Ráadásul ő is tudja, hogy kisgyerekes anyaként meg fogod becsülni a munkád.