Egykés egyedülanyukák, mit csináltok most a gyerkőccel a hétvégén?

Hát nálunk olyan ocsmány idő van, hogy kizárt, hogy ma kimozduljunk. Mivel elég későn keltünk, még csak most fő az ebéd, én közben filmet nézek, a fiam meg mesét néz, meg játszik. Majd ebéd után közösen sütünk sütit.

Hogy érted azt, hogy te tehetsz róla, hogy "ez a sorsa" (mi a sorsa? igazából nem értem, mi a gond), miről tehetsz te? Nálunk sincs igazán gyerektársaság, a barátaimnak nincsenek még gyerekei, a családban sincs több gyerek, csak a fiam, így hétvégén nincs gyerekek között, de ettől még csinálunk ezt-azt, el szoktunk menni sétálni a városba, megyünk kirándulni, a múzeumokat is nagyon szereti, meg sokminden hasonlót csinálunk hétvégente, főleg ha jó az idő. Pedig én aztán tényleg egyedül nevelem, születése óta. De ezeket kettesben is tök jól lehet csinálni, vagy elhívom a barátaimat, nem baj az, hogy időnként felnőtt társaságban van.

Tegnap jó volt, mert délelőtt jött az apja, én plázáztam, ők csavarogtak kicsit, aztán utánam jöttek. Délután tesóméknál voltunk, de ez rendkívüli alkalom, ritkán járunk oda, csak most születésnap volt.

Ma délelőtt vasaltam, főztem, játszottunk, olvastunk.

Mivel csúnya idő van, délután nem megyünk sehová. Pláne, mert kéne kicsit takarítani is.

De szoktunk menni gyerekes barátokhoz. Vagy ha ők nem érnek rá, akkor csavargunk. Játszótérre nem megyek vele, az túl sok fájdalmat okoz, amikor látom a büszke apukákat a gyerekekkel, meg a boldog kis családokat. Itthon van az udvaron játszótér, inkább maradunk.

De szoktam vele menni pl a vasútállomásra, imádja nézni a vonatokat (lány létére), parkba, múltkor mondta, hogy menjünk be egy templomba (amúgy nem vagyunk vallásosak, de mivel kíváncsi volt, bementünk).

Sokszor nekem is nehéz, borzasztó magányos vagyok, és akárki akármit mond, a gyerekkel töltött idő sajnos nem kárpótol teljes mértékben. Mert mást ad a gyerek, és mást egy szerető, gondoskodó társ. :(

El kell terelni a gondolatokat, csak az a megoldás. Amikor építőkockázol, vagy mesélsz, közben ne kalandozzanak el a gondolataid, próbáld meg beleélni magad teljesen. Igen, nagyon nehéz, de muszáj.