Vajon meddig fog még szomorkodni, pityeregni, hogy oviba kell mennie?

Egy hónapja kezdte kisfiam az ovit. Nem járt előtte bölcsibe, itthon volt velem, de jártunk játszótérre, játszóházba, környékről vannak kis barátai. Szereti a gyerekeket, néha még túl közvetlen is, nem egy sarokba leülős fajta, sőt...

Viszont még mindig minden reggel visít az oviban, hogy ne hagyjam ott, ne menjek dolgozni, maradjak vele itthon. Tegnap úgy kellett kiszakítani a kezeim közül, egyik kezét az óvónő fogta és húzta a szobába, másikkal a pulcsimba kapaszkodott és toporzékolt. :( Senki más nem sír már az ő csoportjában, legalábbis nem láttam. Reggel mindenki mosolyogva eszik mire beérünk, integetnek a fiamnak, hogy menjen ő is, de csak tolat kifelé.

Ma is már itthon elkezdte, hogy ő nem akar menni, hogy nagyon szomorú.... hiába mondom neki, hogy ez a legjobb dolog most neki, mármint az ovi, mert én dolgozom, nem tudok vele annyit foglalkozni, mint ott teszik, rengeteget tanul, fejlődik, ügyesedik, nem mellesleg ott van 20 kispajtás is, itthon meg csak én vagyok. De ő akkor sem akar menni. Nagyon rossz látni a szomorú kis pofiját. Meddig fog ez vajon még tartani? És hogyan tehetném neki elviselhetőbbé a reggeleket?

(Állítólag mikor eljövök megnyugszik, elvan egész nap, igaz alig eszik)