Szoktatok neha szomorkodni azert hogy annyira le vagytok
kotve a baba miatt?
Én még nem szomorkodtam ezen. Nekem most jó így. Eleget éltem már terhesség előtt, még talán sok is volt, elég volt egy életre.
15 hónapos a babám, megint babát várok.
2010. márc. 8. 21:54
Hasznos számodra ez a válasz?
2/22 A kérdező kommentje:
Tehat nem egeszen arra gondolok hogy most nem tudok elmenni szorakozni.
igen, néha eszembe jut h milyen lehet egyedül wécézni, bemenni egy üzletbe babakocsi nélkül, fodrász, beszélni valakivel és közben nem azon gondolkodni, h a gyerek mikor akad ki.....ez természetes szerintem, ne legyen bűntudatod, az anyaság kicsit agymosott állapot, persze így van ez jól....:)
2010. márc. 8. 21:57
Hasznos számodra ez a válasz?
1. vagyok.
Mondjuk az igaz, én se vécéztem ezer éve egyedül :D :D
Egyébként megértelek, de ne legyen lelkiismeret furdalásod e gondolatok miatt.
2010. márc. 8. 22:00
Hasznos számodra ez a válasz?
én örökké hálás leszek az anyósomnak, hogy nem ismertem meg ezt az érzést. mindig ott volt, ha edzésre mentem, ha vásárolni, fodrászhoz, vagy csak úgy el...minden anyukát arra bíztatok, hogy lássátok meg a felétek nyújtott kezet, és fogadjátok is el! tudom, ilyenkor mindenkiben van egy kis "ki ha én nem" érzés, hogy senki más nem ért a gyerekekhez, csak ő egyedül. de ez nem a valóság, csak egy érzés! könnyítsétek meg az életeteket, hagyjátok, hogy segítsenek!
wc-re meg mindig is egyedül jártam :) a titok nyitja a belülről zárható fürdőszoba-ajtó :P
2010. márc. 8. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
Néha úgy lennék újra kettesben a férjemmel... De ha csak egy percre hagyom ott a 19 hónapos és 5 hónapos gyerekemet valahol, akkor már tiszta beteg vagyok. Egyszerűen nem bírok nélkülük lenni. De érzem, hogy már lassan-lassan elfogom tudni engedni őket egy ici-pici időre, csak még nőjenek egy kicsit, és ne legyenek annyira kiszolgáltatottak. Tudom sokak szerint ez beteges, de én úgy érzem, nem ők kérték, hogy megszülessenek, hanem én akartam őket. A kötelességem védeni, óvni őket, addig amíg nem tudják az akaratukat érvényesíteni.
2010. márc. 8. 22:12
Hasznos számodra ez a válasz?
7/22 A kérdező kommentje:
Sajnos nekem nincs segitsegem,anyukam meghalt,anyosom nagybeteg,ugyhogy magam vagyok,jo, a ferjem sokat segit,de o melozik reggetol estig hogy jo legyen minden...
Nyugi, ne legyen lelkiismeretfurdalásod... én is hasonlóan érzek sokszor, pedig minden vágyam volt ez a baba :-), de amikor kicsit elszongyolodok (mert én is totál egyedül vagyok a babával, párom segítsége egyenlő a nullával) akkor arra gondolok, hogy egyszer ő is felnő és hiányozni fognak ezek az időszakok is majd egyszer :-)))
2010. márc. 8. 22:31
Hasznos számodra ez a válasz?
szegény, ez tényleg nagyon rossz lehet, hogy senkid nincs, aki segítene :( minden tiszteletem, én nem bírtam volna ki, az tuti...
2010. márc. 8. 22:32
Hasznos számodra ez a válasz?
Nekem is vannak ilyen gondolataim, mert szintén nincs kire hagynom a babám. Apukáját nem úgy fogadja el, mint engem, így nem megyek sehova. Nekem sem a szórakozás hiányzik, hanem az, hogy sehova nem tudok menni úgy, hogy nincs agyonig megtervezve és nem lehet több, mint 1-1,5 óra. (7,5 hónapos, fodrásznál, kozmetikusnál nem voltam mióta megszületett és ilyen elmenésem is max. 4szer volt) Lelkiismeret furdalásom van nekem is, de elkap az ideg, hogy nekem mindkét nagyszülő vigyázhatna rá, mégsem teszik......... Imádok a lányommal lenni, de tegnap mikor megláttam egy a házban lakó házaspárt kézenfogva sétálgatni kettesben, mikor tudom, hogy 4 hónapos babájuk van.....................na szóval féltékeny voltam........ Baj??????
2010. márc. 9. 08:16
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: