Tudnátok nekem tippeket adni, hogyan tegyem önállóbbá a kislányomat? Bővebben lent.

Ideig-óráig ellenkezik, aztán beadja a derekát. Nagyon fontos, hogy többnyire -amikor megoldható- engedd neki, hogy ellenkezzen, hiszen a dackorszak ideje kb. 1-3 éves korban van, és alapvetően ekkor kezd megtanulni nemet mondani, elutasítani dolgokat, ami szintén kell az élethez.

Apró trükk lehet, hogy te magad néha az ellentétére kéred, mint amit szeretnél, de ne véresen komolyan, hanem általában elviccelve, pl. eképpen:

"Kicsim, nem szeretnél egyedül enni? Hihi, na jó, tudod mit, anya megeszi helyetted, hamm ;)", és óvatosan, picit elhúzod a tányérját, viccelődve, és vagy imitálod az evést, vagy "elcsensz" egy falatot, esetleg hozzátéve: "adsz anyának egy picit? ;)"

De számos a variációk létezik, a gyereknevelés nagyrészt helyzetfüggő, részben egyénfüggő is -persze nagyon is léteznek általános jellemzők, tendenciák, életkorszakonként-, próbálj ráérezni, adott helyzetben, adott gyermekkel milyen dolog hogyan oldható meg.

A lényeg mégis az: többnyire engedd ellenkezni, amíg be nem tölti a 4. életévét. Van, akinek csak fél éven át tart a dackorszak, van, akinek 2 éven át, de valamikor az első és a negyedik szülinap között zajlik le, egyénenként változó, hogy pontosan mikor. Kislányod benne van, ezek szerint. Örülj neki. :) ;)

Bár, tudom, gyakran ennél is nehezebb helyzetek adódnak, mégpedig rendszeresen: földhöz vágja magát a pici, úgy hisztizik, stb. Szóval lesz mit tanulnod még a helyzetekből, de ha tudod, hogy a dac, 1-4 életévek között nagyon hasznos fejlődési-tanulási fázis a kicsi számára, és ha annak is tudatában vagy, hogy ilyen picur gyermek még nem tudja se áttételesen, se kifinomultabban kifejezni az érzelmeit, vágyait -ne hidd, hogy manipulál, hiszen még nem tudatos eléggé egy 4 éves gyermek sem, hanem ösztönösen próbálja elérni, amit akar-, akkor megértőbben és hatékonyabban, és könnyebb szívvel tudod megoldani ezen helyzeteket úgy, hogy se a gyerek, se te ne sérüljetek semmilyen szinten, esetleg csak ritkán és enyhén, annyi meg belefér. ;)

Kitartást kivánok! ;)

Az én fiam ugyanilyen kis királyfi volt! Semmi hajlandóság nem volt benne, hogy önálló legyen. Én ráhagytam, majd kinövi, stb. Nagy hiba volt! Az ovit 3 évesen kezdte, az óvónők hetekig b@szogattak engem, hogy nem öltözik és nem eszik a gyerek, tanítsam meg neki! Na persze! Ha addig nem volt hajlandó, akkor majd hirtelen érdekelni fogja... Nagy nehezen rászokott az egyedül evésre, kínkeservesen megoldja az öltözést az oviban, de utálja. Most 4 éves és itthon még mindig mi öltöztetjük... :( Tiszta gáz, de ha el akarunk indulni valahova, akkor kénytelenek vagyunk beadni a derekunkat.

Szóval szerintem most erőltesd a dolgot egy kicsit (persze nem kell túlzásba vinni). Meglátod később mindenkinek jobb lesz.