Ez nem felháborító? Ti mit tennétek?

azért az óvónéniségbe is bele lehet utálni

tudom nem szép de van ilyen:(

Nálunk mind a két dologban segítőkészek az óvónők. De ha nem így lenne,én konkrétan rákérdeznék,h miért nem segítenek nekik kitörölni,vagy legalább az első fél évben rávezetni őket,ha ez ilyen gyors elvárás abban az oviban.!

A sírás már egy kicsit másabb.Nálunk is volt aki már a sírás kedvéért sírt,őt egy idő után hagyták,hagy nyugodjon meg önerőből. A kicsit pityergőseknek azonban becsülettel próbálták elterelni a figyelmét,és bevonni őket a történésekbe.

Csak zárójelben,és nem rosszindulatból: csak azzal szabad foglalkozni,ami a te gyermeked problémája.Amit más panaszol,az lehet igaz,féligaz,és még ha dühítő is,ne te tedd szóvá.Nálunk is volt kakis fenekű gyerek felháborodott anyukával,néhány hét múlva szülőin kiderült,h a gyerek szó nélkül megy ki a mosdóba,és így is jön vissza ... naponta keresték,mire rájöttek.Erre viszont tényleg nincs kapacitása egy 25 fős csoportot foglalkoztató óvónéninek.Valahol a gyereket is együttműködésre kell nevelni.

Az írásod alapján nem a te kislányodról van szó.Bocsánat ha félre értettem.A sajátom okán én simán rákérdeznék,nem felháborodva,csak érdeklődve.Aztán meglátnám,h hogy állnak hozzám ... ;)

Úgy látom most nagyon sok helyen felmerül ez a popsitörlés téma.

Nálunk kb.3 hónap után volt egy szülői tavaly a kiscsoportban, és ott szóltak néhány szülőnek, hogy tanítgassák a gyerekeket popsit törölni, mert a dadus néni sem tud a gyerekekhez rohangálni, és az óvó néni se, hagyhatja abba 5 percenként a foglalkozásokat emiatt.

Nálunk ez 4-5 gyerekre vonatkozott a 25 kiscsoportosból, vagyis 20 gyerek meg tudta oldani. Köztük az enyémek is.

Szóval nem lehetetlen, csak sok szülőben fel sem merül otthon, hogy ne Ő intézze el a gyereknek, ezért nem tanítja meg rá, mert még kicsi, nem ér el a keze stb. Nekem sem botsáskáim vannak, mégis elért a kezük. Kissé kitekeredve, de gond nélkül.

Igazad van a pátyolgatásban, de minden reggelt nem kezdhetnek 5-10-15 kiscsoportos órákig tartó vigasztalásával. Vannak ott nagyobbak is, akikkel foglalkozni kell, szülők, akikkel beszélni kell, ügyintézés is lehet, reggeliztetés stb.

Gondolom megpróbálják bevonni a kicsiket is, de nem akarják erőltetni. Ha megnyugszik, bekapcsolódik, de nem vigasztalhatják őket egész nap.

Tudom, hogy neked mint anyukának nagyon rossz otthagyni a síró gyereket, és úgy látni, hogy nem foglalkoznak velük, de oviban már nem annyira pátyolgatnak.

Kérdezz rá, hogy meddig sír a kicsi reggelente Lehet, hogy csak addig amíg ott vagy, aztán hamar megnyugszik.

Mi még nem kerültünk ilyen helyzetbe, de én is tartok tőle, hogy az óvónéni nem fog utána rohangálni a vécére, hogy na, pisi volt vagy kaki? Mert azt látom, hogy egyedül jönnek-mennek a gyermekek a vécébe, és max., ha túl sokáig nem mennek vissza a terembe, akkor az óvónéni kijön értük és segít, ha szükséges.

Nálunk ölelgetik, szeretgetik a gyerekeket, legalábbis amikor ott vagyok, ezt látom. Tény, hogy 25 gyerekkel van sokszor tök egyedül az óvónő, és az nagyon nehéz lehet, akár technikailag is, de én azt gondolom, hogy ha nálatok tényleg ilyen ridegek, akkor érdemes lenne más oviban gondolkozni. Próbáld meg jobban megfigyelni az óvónéniket, beszélgetni velük, kérdezgetni a gyerekről, a szokásokról. Nálunk pld. nagyon sokat mesélnek a gyerekről, amikor érte megyek, minden nap, ami azt jelenti, hogy figyelnek rá.

A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy minden óvónéni érdeke, hogy a gyerek minél hamarabb önálló legyen, akár öltözésben, akár kakilásban, ezért sokszor szándékosan nem segítenek. Természetesen gáz, ha hagyják kakis fenékkel hazamenni, nagyon gáz. A fiamnál eddig csak az öltözködésnél volt gond, hogy a cipője kacsán volt felvéve. Kiderült, hogy ő magam vette fel így, de senki nem vette észre. Ez, úgy gondolom, előfordulhat és nem tragédia, bár természetesen nem örültem neki én sem.