Ti mit tennétek?

3,5 évesen már az óvodában a helye. Mit mondott az óvónő amikor kérdőre vontad?

hát ez elég durva,sajna a lustaság meg a nemtörődömség már az ovikban is fertőz

hát ez már veszett fejsze nyele, ezt ott akkor helyben kellett volna lekezelned. Az tuti hogy nagyon durva, hogy észre se vették, hogy a gyereked nincs ott:S nekem se lenne sok bizodalmam bennünk. Talán amit én most csinálnék az az, hogy szelíden megkérdezném erről a 2 óvónőt, hogy milyen sűrűn fordul elő, hogy nem tudják a gyerekeket figyelni;)

Igazad van egyébként. Mondjuk valóban a szülők felelőssége is, hogy azt a kallantyút, ami általában a kapu felső részén van, ráhajtsák, nálunk mindig ráhajtják egyébként, sosem volt ebből gond, csak akkor nem, ha látják, hogy a másik épp készül ki-bemenni. De nem csak azért kell figyelni a gyerekekre, mert esetleg nehogy kilógjon az utcára, hanem úgy általában, mindig ott kellene lenniük, ahol az óvónők, dadusok vannak, mert az óvodán belüli részen is sok veszélyforrás van, pl. gondoljunk csak bele, kimegy egy gyerek egyedül az udvarra, felmászik a mászókára felnőtt felügyelete nélkül, leesik és már kész a baj. Nálunk nagyon szigorúan veszik ezt, hogy ki kell kéretőzni a wc-re is, épp ma reggel nyitotta két kislány az ajtót és jöttek volna a wc-re, az óvónőt hallottam, máris szólt rájuk, hogy hová mentek, szóljatok, hogy hová akartok menni! Ennek így kellene lennie. Pedig nálunk is 28-30 gyerekre jut 2 óvónő és 1 dadus és ugye úgy (mint a legtöbb oviban), hogy egyszerre csak 1 óvónő van velük, mert váltanak.

velünk ez történt tavaly: kezdődött az ovi, ahol elvileg 2 hét beszoktatás volt. gyakorlatilag 1. nap hallom, h 2 nap van rá... gondoltam ennek fele sem tréfa, mivel szépen elhomokozott, szóltam mind2 óvónőnek, h mivel elvan, én lelépek, kb fél óra és jövök. mosolyogtak, h persze, menjek csak. ott hagytam és elugrottam vásárolni, tényleg fél óra volt az egész. megyek vissza, nézem a homokozót, nincs sehol a fiam. nézek körbe az ő játszórészlegükön, nincs meg a gyerek. mire észrevettem, a nagycsoportosok játszóhelyén, épp a hinta mögé próbált beállni, ahol egy nagycsopotos brutál tempóban hintázott. már láttam magam előtt, ahogy ájulásig megcspaja a fejét a hinta. eldobtam a szatyrot és kb superman tempóban futottam utána, közben kiabáltam, h ugorjon arrébb. az utolsó másodpercben rántottam el onnan. eközben az óvónők: csücsükélnek a padon és jajj de meleg van, te Marcsi, mit főztél tegnap? azt hittem felpofozom mind a kettőt. hazajöttünk, teszem le aludni, marha nagy lila folt az állán. kérdeztem, h mi ez? hogy leesett vmi mászókáról. Sírtál? igen. óvónénik megvígasztaltak? nem, észre sem vették. másnap bevittem, megkértem az óvónőket, h figyeljenek jobban rá, mert 3 éves, nem járt bölcsibe, neki az udvar egy hatalmas játszótér, meg kell szoknia, h ovis, bla-bla. a válasz: miért nem szóltam, h elmegyek és otthagyom? erre csak annyit mondtam, h min2jüknek külön szóltam.. ott, minden bizodalmam elszállt, görcsben álló gyomorral hagytam ott minden reggel, pedig 1. nap délután kő kemény szabályokat fektettünk le, mire szabad mászni, mire nem, meddig lehet menni az udvaron, stb... betartotta, mert én kértem, de nem voltam nyugodt egy percre sem, míg ott volt. utálta, meg én is, ezért kivettük novemberben. kerestünk másik ovit, amit mindketten szeretünk és megbízunk azokban, akik ott dolgoznak.