Mit mondjak ezek után a lányomnak?

OFF:

Azt inkább nem írom le, hogy melyik válaszról mit gondolok.

Engem az borít ki, hogy már ott tartunk, hogy a szülők érzik rosszul magukat, ha eljutnak oda, hogy fegyelmezni merészelik a gyereket, mikor az valóban átlépett egy határt.

ON:

Szerintem mindenképp beszéljétek meg. Hangsúlyozd azt is, hogy nagyon csúnyán viselkedett, és reméled tanult az esetből, mert te nagyon rosszul érzed magad attól is, hogy ő mit csinált, és attól is, hogy te is elragadtattad magad.

Velem is előfordult ilyesmi, de nem úgy néz ki a kicsim, mint akit egy életre elvadítottam magamtól. Elmagyaráztam neki, hogy mennyire nem szeretnék még egyszer így kiborulni a viselkedése miatt, és legyen szíves érteni abból is, ha nem őrjöngök. Működik.

Velem is előfordult már. Ilyen esetben ha lenyugodtatok, jelen esetben ha felébredt és már kicsit észhez tért, szerintem ültesd az öledbe, mondd el hogy nem szabad a mamával így beszélni, esetleg kérdezd meg, hgoy miért haragszik a mamára (lehet nem hallottál/láttál kiváltó okot, és volt). Mondd el, hogy te is haragudtál rá a viselkedéséért, és ezért szidtad le, de ettől még szereted. Én azt is elmondanám, hogy van mikor anya fáradt és ha haragszik akkor kiabál, de nem ez a jó módszer. Csak hogy nehogy azt tanulja meg dühkezelésnek amit te tettél, de tudnia kell, hogy a felnőttek se tudják mindig jól csinálni.

És mindenképp mondd el hogy mikor rosszat csinál és kiabálsz vele akkor is szereted őt, csak a viselkedésének olyankor nem örülsz.