Volt valakinél olyan, hogy nem szokott be a gyermeke bölcsibe? Mi történt? Meddig próbálkoztatok?

Olyan nincs szerintem, hogy nem szokik be. Max.olyan hogy nagyon nehezen. Kisfiam fél év alatt szokott be. Jól írtam fél év! Senkinek nem kívánom azt az időszakot. Igaz, hogy nagyon sokat volt beteg is. DE minden reggel úgy szedték le rólam az üvöltő gyerekemet. 1 hónapig nem volt hajlandó le sem feküdni délután, csak sírdogált utánam az ágyban ülve. Nappal is nagyon sokat sírt vagy 3 hónapon keresztül. Iszonyatos időszak volt. Sz@r anyának éreztem magam, hogy ezt teszem a kisfiammal, de nem volt más választás. A Gyes-ből nem lehet megélni, legalább is nekünk nem ment volna.Férjem így is 2 munkahelyen dolgozott/dolgozik). Szóval nagyon megviselt engem is és őt is. Nagyon érzékeny lett, nem tudom, hogy ez miatt-e. Már ovis, de ha valamelyik kis társa megbántja, azonnal sír, ha valami nem sikerül neki szintén. Aztán nyáron itthon voltunk 2 hónapot együtt. Rettegtem az újra kezdéstől. De csodák csodája, nem volt semmi gond. Első napon kicsit nyekergett amikor ott hagytam, de nem sírt. Utána már semmi gond nem volt.

De gyes alatt csak 6 órába mentem vissza.

Előbb-utóbb beszokik azért minden gyermek, de ha nem muszáj, a bölcsit még ki lehet hagyni, én amondó vagyok. 3 évesen már ezerszer könnyebben szoknak be a gyerekek.

Szia! Egyenlőre csak magamról tudok mesélni. Talán kis, vagy középső csoportos lehettem, mikor kezdtem. Hosszú kínlódás után az óvónő kérte anyámat, hogy vegyen ki. Végül csak nagycsoportba jártam. Egy iszonyú szenvedés volt minden nap. Minden reggel hisztiztem, sírtam, rosszul voltam, csak ne kelljen menni ( rengeteget voltam beteg, és bántottak is az oviban, de erről senki nem tud). Mikor szoktam be? Szerintem soha. Iskolában is ez ment elsőben, talán másodikban is. Végül persze beletörődtem, de a mai napig nem bírok meglenni idegen helyen. Lányom most 21 hónapos, és félek, hogy ő is ilyen lesz... Off.: a mai napig ilyen vagyok, védőnőhöz, oltásra, boltba csak a párommal, egyedül a gyerekkel soha.