Ovodai beszoktatás! Sos? Ilyenkor mit tegyek vele?

Miért szidnád le ?

Nem könnyű neki bizonyára megszokni az új helyzetet,tőled távol lenni amikor megszokta,hogy mindig ott vagy neki.

Türelem és meg fogja szokni :-) !

Teljesen normálisan reagál a gyereked. Inkább az rendkívüli, hogy az első hét olyan simán ment. Volt anyás beszoktatás, vagy örültél, hogy minden jól megy, és rögtön otthagytad?

Talán az első héten még új és érdekes volt számára a helyzet, és most jött rá szegény, hogy ezután már mindig oviba kell járnia, a régi szép idők végérvényesen elmúltak. Már nem ő az egyetlen, az óvónénin huszonvalahány kisgyerek osztozik. Nem annyira személyre szabott a törődés, még ha mindent emberileg lehetségeset meg is tesznek az óvónénik és a dadusok. Önmagában a csendes békés otthon után a nyüzsgő zajos csoportszoba óriási változás egy három évesnek. Gondolom nem 15-en vannak, hanem jóval többen...

Ha teheted, hozd haza legalább még egy-két hétig ebéd után. Ha később már nem lehet megoldani, bele fog nyugodni, persze valószínűleg méltatlankodik majd egy kicsit.

Ne haragudj rá, szeretgessed, beszélgess vele sokat. Persze nem kell mindent megengedni neki, de viseld türelemmel a hisztiket, ez nagyon nehéz időszak az ő számára is. Próbáld úgy intézni, hogy óvoda után legyen módod vele foglalkozni, együtt játszani, mesélni. Kapjon még egy kicsit abból a régi érzésből, mikor még otthon volt veled egész nap.

Ha van kedve, játszatok otthon óvodásat a babákkal, plüssállatokkal, ez sok gyereknek segít feldolgozni az új élményeket.

Csatlakozom az előttem szólókhoz!

"Ha meg megyek érte alvás után akkor meg nem akar hazajönni. ha hazajövünk itthon is csak hisztizik látszólag felesleges dolgokon"

Ez egy nagyon gyakori jelenség, minden csoportban van 4-5 ilyen reakcióju kisgyerek.Így tudnám egyszerűen megfogalmazni: "eddig én vártam rád, most te várj rám!"- természetesen ez NEM TUDATOS gondolat, hanem érzés. Türelmesen, empatikusan kell hozzáállni.

Óvodássá lenni hatalmas változás, nem csoda, ha ugyanilyen hatalmas reakciókat vált ki a kicsiből.

Eddig jól ismert világa ismeretlenre cserélődött fel.

Az otthoni hiszti ugyanennek az érzelemnek a megnyilvánulása: "figyelj rám, mondd meg mit szabad, te mondd meg, mit szabad!"- kb. ezt fejezi ki.

Türelem, szeretet, határozottság. Most erre van szüksége, hogy újra biztonságban érezhesse magát.

Sok erőt kívánok hozzá!!!