Mégsem iskolaérett kiselsős?

Mondom, ha ez nem veti vissza a tanulmányaiban (jegyek nincsenek de értékelésekben az tükröződik hogy minden oké) akkor nem ! De ezzel a figyelemzavarral vagy szórakozottsággal az a gond hogy ezt egy átlagos iskola átlagos tanítói kevésbé tolerálják tehát nem tudnak egyesével odafordulni minden egyes gyerekhez hanem központilag irányítják az osztályt. És így nem tűnik fel hogy ő mondjuk lemaradt róla hogy mi a házi vagy mi a következő feladat az órán stb. nem csinálja meg nem azért mert nem tudja vagy mert buta hanem mert egyszerűen "nem ott járt" fejben.

Sok függ a tanítónénitől is egyébként.

Nem értek egyet veletek. Szerintem ez a 3 hét, ami eltelt eddig, semmire nem elég, ezalapján hülyeség messzemenő következtetést levonni!

Saját magam alig 6 évesen mentem iskolába. Pici voltam, vékony, tesiórán én voltam a legkisebb, a leglassúbb, felöltözni is lassan tudtam, mert elgondolkodtam közben, elbeszélgettem az idő, emlékszem rá. Az órákon én is "álmodoztam" néha, amikor engem nem érdeklő dologról volt szó, vagy egyáltalán nem voltunk motiválva. Emlékszem szülői után volt egy beszélgetésünk a szüleimmel, hogy miért nem figyelek, mondom mert unom :) Annyi volt, hogy megbeszéltük: itthon nehéz lesz egyedül megtanulni, amit nem töltök ki esetleg, be kell írni itthon, elmegy vele sok időm, jobb lenne, ha órán figyelnék és itthon akkor nincs vele dolgom. A tanítónéni jobban is igyekezhetne, én ezt gondolom. Ne éreztessse már vele, hogy "mindig ő az utolsó", ilyet én is kaptam, hogy utáltam, te jó ég! :) A többiek is csúfolják emiatt ha nem vigyáz a tanárnéni a szájára...komolyan mondom! Ők most kezdték az iskolát, igenis be kell mindenkit vezetni ebbe, és nem neked, Te otthonról nem tudsz csinálni semmit. Na de a sztorim vége: onnantól, hogy megbeszéltük ezeket az órai munka dolgokat, semmi gond nem volt, csak azt tudom, hogy alsóban végig kitűnő voltam, hatodikban pedig felvettek 6 osztályos gimibe, UNTAM az általánost, kevés volt nekem. Ennyi. Nem kell megijedni :)

Kedves 12-es biztos van ilyen is amit te írsz akinél a nem odfigyelés unalomból fakad mert számára unalmas amit tanítanak, de mint írod kitűnő is voltál, ezért is írtam én korábbi hsz-eimben is hogy ha nincs semmi baja (lásd mint te kitűnő lesz és előmenetele nagyon jó) akkor nincs miért visszatartani. De ha NEM ÍGY LESZ -mert nem minden figyelemhiányos gyerek azért figyelemhiányos mert egy zseni, sőt-akkor ne habozzon újrakezdeni vele az évet.

De ez nyilván nem mostanában fog kiderülni.

Szia! Én is azt gondolom, hogy a 3. héten nagy következtetéseket nem kellene levonnia a tanítónak, szerintem eléggé meg vannak még zavarodva a gyerekek. Az én fiam nagy lelkesen kezdte a sulit, aztán a minap már közölte, hogy nem akar menni többet, mert a tanítónők folyton „parancsolgatnak”… mondtam, hogy dehát az óvónők is irányították a gyerekeket, mire azt válaszolta, hogy igen, de ilyen stílusban. Nem gondolom, hogy tahók lennének velük a tanítónők, csak az van (amit itt írt már más is), hogy nem tudnak nagyon foglalkozni egyesével a gyerekekkel, megkérni, hogy csinálja. A másik panasza az volt, hogy nem hagyták, hogy befejezze a színezést valami képnél – nyilván lassan csinálta, az óvónők mondták nekem, hogy „szöszmötölős”, de nálunk nem volt választás, mert így is 4 évig járt oviba és már elmúlt hétéves.

Egyébként én félek attól, amit leírtál, mert az én fiam is „szórakozott professzor” stílusú, viszont nagyon komolyan érdeklik egyes témák (főképp a természettudmányos dolgok), és épp ezért egy olyan suliba írattam, ami kicsit „válogatottabb”, mint a sima önkormányzati, hátha tudják kezelni ezt nála.

Most úgy vagyok vele, év végéig meglátom, hogyan alakulnak a dolgok, és ha azt látom, hogy nem tudják belőle kihozni azt, amiben jó, akkor elképzelhető, hogy keresek egy másik iskolát neki, egy kicsit „alternatívabb” légkörrel, ahol nagyobb hangsúlyt helyeznek a gyerek személyiségére, hagyják a saját tempójában haladni (van a környékünkön ilyen iskola, csak azért nem azt választottuk, mert nem akartam hurcibálni a gyereket sokat, de ha muszáj lesz, megteszem).

Szóval szerintem várd ki az év végét mindenképpen, és én a helyedben felállítanék (magam megnyugtatására) egy B tervet, hogy mit csinálok, ha esetleg nem javul a helyzet.

Javítok: „hogy igen, de NEM ilyen stílusban.”

(A Rumini egyébként nálunk is nagy favorit. :)