Odáig jutottam, hogy már a gyerekem se boldogít?

Próbálj tudatosan változtatni a hozzáállásodon, ez segíthet átlendülni ezen az időszakon.Vagy keress egy jó vigyázót, "add le" neki néha.

Apukája, rokonok??velük mi van??

Ja és szedj vitamint!!Ha ennyi alvás után is fáradt vagy,akkor simán lehet hogy ki van merülve a szervezeted és e miatt is vagy "depis".

Milyen becsapás néha ez a gyereknevelés, az ember lánya mindenhonnan azt hallja milyen szép meg szuper, tök rózsaszín minden, míg meg nem születik a baba. Na akkor jövünk rá, hogy vannak pillanatok amikor tök szürke minden.

Együtt érzek veled, én is baromi sokszor érzem azt amit te, néha én is eltűnnék legszívesebben vagy legalább ne lenne velem 0-24-ig. Mindennap ugyanaz etetés pelenka, játszótér, segítség nagy ritkán folyton csak magam, néha úgy érzem én is beleőrlök. Ilyenkor körbetelefonálok, mindenkit vagy csak friss levegőt szívok és próbálom rózsásabban nézni a dolgokat. Az tartja bennem a lelket, hogy minimum két év múlva " szabadulok". Viszont imádom a gyerekem nem adnám semmiért oda, de néha tényleg nagyon nehéz. Tanácsot adni sajnos nem tudok, csak annyit, hogy kitartás, a csecsemőkor a gyermeknevelés legrövidebb része,( nekem most úgy tűnik, hogy a legkeményebb is :)) hamar el fog múlni.

Szia!

Jajj már, ez a hatásvadász dolog, h minek szül, aki nem bírja.... ÉS mi lenne akkor , ha nem lenne fél napot se az oviba, akkor lehet ugyanúgy éreznéd te is 84%-os!!

Sajnos, vagy nem sajnos a 21. században el kell fogadni, h nem mki egyforma. Van aki nagyon szeret otthon lenni, van aki meg már dolgozna.

Kérdező! Ott a környéken nincs lehetőség munkára? Mert az is lehetne felszabadulás....

Hát pedig én sem értem az ilyen anyukákat. Oké, az ember néha belefásul, de ez mindennel így van az élet összes területén. Ilyenkor nem nyafogni kell, hanem összekapni magadat, és keresni a megoldást. Mert a gyereked még pici, de ha megfordítod a történetet, neked hogy esne, ha rólad beszélne így valaki? Nem is valaki, hanem a saját anyád, az az ember, akiben feltétel nélkül megbízol?

Én azt mondom, hogy ha nem érzed jól magad otthon a gyerekkel, akkor keress bébiszittert, akire rá tudod bízni néhány órára, amíg ki tudsz kapcsolódni, fel tudsz töltődni. Vagy keress heti 1-2 napra valami bölcsifélét, esetleg ténylegesen bölcsit, s menj vissza dolgozni. Nem azzal van baj, hogy nem elégít ki az otthoni lét, nekem is van kolleganőm, aki 1 év után szinte menekült vissza dolgozni, gyerek bölcsibe, s mindenki boldog, kiegyensúlyozottabb a család. A probléma az, hogy ha te boldogtalan vagy és a lányodra vetíted ki mindezt. Kapd össze magad és keressél valami megoldást a helyzetre. S ne írj olyanokat, hogy jó lenne, ha nem lenne a lányod, mert ez tényleg nagyon durva!

pedig tényleg durva az utolsó mondat.

"Sokszor olyan jó lenne, ha nem lenne a lányom vagy nem lenne legalább pár napot velem. Vagy legalább nem 0-24-ig a környezetembe."

ez nem az hogy óó nagyon fáradt vagyok,kivagyok már tőle jó lenne néha kikapcsolni stb,mert ilyet sokan éreznek éreztek,de olyan hogy jó volna ha nem is lenne???nem kell ezen mit szépíteni nem mindenki való anyának,ez ebből is látszik.

Jó ha megbarátkozol a gondolattal,hogy egy egész életig ott lesz neked,sőt jön majd a hisztis korszaka és lesz kamasz is,ha ilyen érzéseken agyalsz ezt megfogja érezni a gyerek is,keress fel egy szakembert mert erős depid van az látszik,és igen tedd össze a kezed hogy van ő neked.menj vissza dolgozni ha az hiányzik,de munka után sajnos még mindig foglalkoznod kell a gyerekkel,ez ellen már nem tudsz mit tenni.

A gyerek apja nem foglalkozik vele? Tudom, ezzel nagy ellenszenvet váltok majd ki, de nekem nem igazán kellett még 0-24-ben ügyelnem. Nem egyedül vállaltam a babát hanem a férjemmel együtt.

Amióta beállt a napirendünk, a szoptatási rend olyan 3-4 hónapos korában, azóta el is tudok járni itthonról. Sosem jutott eszembe, hogy nem helyénvaló ha a gyerek az apjával vagy a nagyszüleivel van. Persze ezek csak 1-2, max 3 órák, de ez is bőven elég.

Fogd be apukát, rokonokat. Vigyék el a lányodat sétálni amíg te pihensz.

Menj el kivizsgáltatni magad, ha ennyit alszol és mégis ideges, feszült vagy, akkor valószínűleg vitaminhiányod van.

Nekem is volt egy mélypontom, kb amikor másfél éves volt az első gyerekem és vacakul éreztem magam miatta. Félig meddig depi volt már, a házasságnak sem tett jót. Terveztünk tesót, de nem hittük volna, hogy úgy jön majd mint a gyorsvonat (első gyerek több év volt) és ezen frankó állapotomban terhes lettem ketteskével :S Érdekes, mert teljesen kirángatott ebből az egészből, most már a pici is 2 és azóta sem jött vissza. Egyáltalán nem hiányzik a pörgés. Unom a játszót meg a pelusozást sokszor én is, de valahogy megtaláltam ebben az egészben azt a sok szépséget, amit azelőtt is láttam, csak nem értékeltem eléggé. Én így hamar túljutottam rajta, neked mondjuk semmiképp nem tanácsolom, hogy ess most teherbe :D csak azért meséltem el, hogy igen, vannak ilyen periódusok sajnos másoknál is. Most már úgy érzem, az egész életemet el tudnám úgy tölteni, hogy terhesség szülés, baba, kisgyerek, majd terhesség szülés és így tovább :) Kár hogy ennek is vége egyszer.

Barátnőm egész életében a terhességre, babázásra várt, aztán amikor a fia egy éves lett, akkor valahogy kezdett körvonalazódni, hogy mégsem annyira buli neki ez az otthon lét. Szereti a gyereket ugyanúgy mint bárki más, megbecsüli stb, de akkor sem érezte magát jól, mire a gyerek két éves lett, végre belátta, hogy jobb lesz neki és a gyerkőcnek is, ha inkább elkezdik a bölcsödét. Gyerek imádta elejétől kezdve, anyuka is sokkal kiegyensúlyozottab, ami szintén jó a gyereknek is.