Anyukák! Jó szakácsnőnek tartjátok magatokat? Változatosan és kreatívan tudtok főzni - akár mindennap, vagy minden másnap?

De jó kérdés:)

Nekem amúgy pont szingli barátnőim tudnak nagyon jókat főzni vagyis az én szájízemnek ízlésvilágomnak megfelelőt (különlegességelk, extrább dolgok, kicsi adagok ) szinte művészet.

Azt nem tudom, egy átlag dolgozó pasit ezek mennyire elégítenének ki egy jó kis házikoszt helyett de én szeretem ezeket.

Na de vissza ON. Főzök igen ilyenkor főleg mikor mind3 gyerekem itthon van. nem, nem tudok változatosan és kreatívan főzni egyrészt mert a 3 gyerek persze más-más dolgokat utál, kényszeríteni nem akarom őket az utált ételekre. Ja és a férjem se eszik meg mindent.

Én inkább sütni szoktam de azt is max. heti 1szer kipróbálok valamit, vagy olyat sütök ami tuti bevált.

Miért is nem szeretek főzni( holott anyukám szeretett és nagyon jól tudott is!!!)

1. ahogy előttem írták elveszi az időt mástól amíg ott állok, és közben a gyerekeim is ha "segédkeznek" 4szer annyi ideig tart megfőzni.

2. ha valami nem úgy sikerül és nem eszik meg, rosszul vagyok tőle ha ki kell dobni viszont konyhamalac se vagyok, nem eszem össze a maradékokat.

3.néha kifejezetten rosszul érint hogy tudom hogy amit megfőzök és még valószínű finom is, úgyse ehetek belőle. (rajtam sajnos a levegő is meglátszik, állandóan diétázok.)

Úgyhogy ennyi. Közben meg tudom hogy ha nem kísérletezek, nem gyakorlok akkor nem is leszek jobb szakács.

De nem tudok mit csinálni, engem ez nem kapcsol ki meg nem a hobbim mint sokaknak.

29 vagyok, és igen, jó szakácsnőnek gondolom magam!

Változatosan, nagyon sokféle ételt készítek, rengeteg sütit tortát sütök.

Mindenki csak dícsér, a párom is büszke rám evégett.

26 vagyok, 10 hónapos a lányom és nem :-( De tanulok, próbálkozok :-) A kreativitással nincs baj, csak a megvalósítással. A lányom megeszi amit főztem, csak én vagyok magammal néha elégedetlen. Alapdolgok persze mennek, főzelékek, húsok, pörkölt, levesek, rakottak. Inkább a sütikkel van bajom.

Mielőtt megszületett a lányom, szinte sosem főztem. Hét közben ettünk a munkahelyünkön, hétvégén pedig valamelyikőnk családjánál (nekem is és férjemnek is elváltak a szüleink, szóval 4 vendéglátó közül "választhattunk").

Remélem, mire a lányom már ehet mindent addigra belejövök. A férjem teljes mértékben támogat, még a sós-sótlan ételeimet is megeszi és dicséri.

Vendégvárókat viszont nagyon finomakat tudok összeütni, falatkákat, tekercseket.

Az meg, hogy emiatt valaki lenéz és rossz anyának titulál és azt mondja hogy megérdemlem hogy a gyerekem nem eszi meg a főztöm.... hát, egészségére. Egyik 2 gyerekes barátnőm hivatalos szakács, mind a két gyereke kb 1,5 éves koráig főételként csak üvegeset evett.

Viszonyítás kérdése. Anyukámhoz képest igen, anyósomhoz képest nem.

Minden esetre a családom szereti a főztömet, a testvéreim szerint jól főzök, de hát ők anyukám kosztján nevelkedtek.

Szoktam csinálni tenger gyümölcseit, olaszos, indiai, kínai kajákat, de csak ritkán. Amúgy elég unalmas vagyok ilyen téren, bár ma pont rendhagyó módon libasültet készítek és libamájpástétomot.

Egyébként ízlések és pofonok. Volt hogy a kolléganőm agyon dicsért kekszgolyóját ehetetlennek találtam, vagy a másik kolléganőm répatortáján levő krémsajttól voltam rosszul. Szerinte ugyanolyan jó, mint a mascarpone, de hát könyörgöm, sós! És Ő ezt nem érzi.

A mi családunk például édesen szereti a fokhagymaszószt és a sóskaszószt, az alföldön fehéren eszik a krumplis tésztát, na az én férjem úgy biztosan nem enné meg. Azt gondolná amit te, íztelen, szagtalan. Pedig csak megszokás kérdése.

06.59-es vagyok

köszi a lepontozást,bár nem nagyon értem,hogy mi nem volt a válaszomban hasznos

az egyik válaszoló kérdésére válaszolva,nagyjából tartom a havi menüt.úgy szoktam csinálni,hogy egy lapra felírom a leveseket,főételeket,amiket szeretünk.aztán összepárosítom őket,húsos leveshez hús nélküli főétel és fordítva,illetve,hogy a köretek is változatosak legyenek,pl ne legyen négy napig rizs,hanem két napig rizs,aztán tészta,krumpli stb

utána előveszem a naptárt,és megnézem,hogy melyik napokon érek rá jobban főzni.nem dolgozok minden nap,12 órázok,éjszakázok is,így azt is be kell kalkulálnom,hogy amikor nappalos vagyok,nem tudok főzni,mert 06.30-18.30-ig melózok,így nappalos előtti napon főzök

ha megvan a menü,begépelem,kinyomtatom,és az aljára odaírom,hogy a változtatás jogát fenntartom.Ezen mindenki jót nevet,aki látja

a bevásárlás általában eltart 5-6 óra hosszáig is,mert több helyre megyek.megveszem a húsokat,kiadagolom,beteszem a fagyasztóba.megveszem a tartós cuccokat,mint liszt,cukor,olaj,tészta stb

a tejtermékeket is megveszem kb két hétre,mert általában addig állnak el a joghurtok,tejföl,tej stb

zöldséget,felvágottat,pékárut azt frissen veszem,de a fő dolgokért nem kell mindig rohangálni

ha látok valami akciós dolgot,vagy mást kívánunk,mint amit kiírtam,akkor van változtatás,de ilyenkor morog a férjem,mert ő már mindig arra készül,amit kiírtam,így csalódás,ha nem az van.így ritkán változtatok

2 naponta főzök, a férjem itthonról visz ebédet és a 2 éves fiam is az én főztömet eszi.

Eddig nem panaszkodtak, bár szerintem nem tudok főzni, sok dolog csak sokadik nekifutásra sikerült.

Viszont én soha nem eszem meg, amit főzök. Egyszerűen nem esik jól, pedig általában ehető.

A nagy gondom pedig az, hogy UTÁLOK FŐZNI! Időrabló, problémás dolog, 10 perces kaja pedig nem létezik.

Szeptembertől menüt rendelek magunknak egy étteremből, így már csak hétvégén kell kínlódom.