Oviba beszoktatás szülő nélkül, de hogyan?

Tavaly a lányom kezdett egy ilyen óvodában. Ott az a szokás, hogy szeptember első munkanapján reggel 8-ra beviszik a gyereket, és délután fél négyre lehet menni érte. Nincs választási lehetőség, ez van és kész. Első nap konkrétan erőszakkal vették el tőlem a zokogó lányom, fél délelőtt otthon zokogtam az Anyámnak a telefonban. Majd összeszedtem magam, lementem vásárolni. Út közben megláttam a gyereket az udvaron vidáman játszani. Mit mondjak? Baromira megkönnyebbültem. Második nap már "csak" nekem sírt. Aztán egy hétig még így volt. Majd szólt az óvónő, hogy higgyem el, ez csak nekem szól. Mikor otthon rákezdett volna a gyerek a következő előadásra, hogy mennyire nem szeretne óvodába járni, és had maradjon velem itthon. Akkor egy cseppet kiborultam. Közöltem vele, hogy szívesen beszélgetek vele, ha úgy gondolja, de a műsort fejezze be. Kb. két perc múlva jött, hogy beszélgessünk. Elmondtam neki, hogy muszáj óvodába járni. Minden 3 éves kisgyerek oda jár, ez szabály és ez alól neki sincs kibúvó, ha tetszik ha nem. Én nagyon szeretem őt, és ahogy csak tudok megyek érte. Délután pedig már közösen játszhatunk. Innentől kezdve sosem volt vele gond.

A tapasztalatom ezzel kapcsolatban az, hogy bíz az óvónőkben, tényleg értenek a szakmájukhoz. Beszéld meg velük a módszert, azt, hogy hogyan csináljátok. Nálam ez bejött.

Még nem tudok érdemben válaszolni, mert nekem is most jön a nagyja... de egy hét múlva elmesélem mizujs... ha még érdekel majd.

Szóval az én fiam is hétfőn kezd, és bizony az a módi ebben az oviban (is), hogy gyereket bevisszük és én mehetek amerre látok. Majd délután menjek érte. Pont.

Igaz azt hiszem annyi "könnyítés" van, hogy ha akarom elhozhatom ebéd után, amin én erősen gondolkoztam is, bár a környezetemben a többség azt mondja, hagyjam csak és ne hozzam el délben, mert azt fogja hinni, hogy most már mindig így lesz...

Végül a kérdés "megoldódott", igaz nem úgy ahogy szerettem volna, mert jövő héten muszáj bemennem dolgozni, így semmiképp nem tudok érte menni ebéd után.

(Annyi mázlim van, hogy férjem munkahelye rugalmas, és már hónapok óta mondogatjuk nekik, hogy ha a kölyökkel valami lesz bent /hiszti, beteg, anya hiány.../ akkor Apa megy érte, akár ebéd után is, mert én sokszor éjszakáig dolgozom.)

Mi tavaly kezdtük az ovit egy "nem beszoktatós" helyen. Első két nap ebéd után el kellett vinni a gyerekeket, 3.naptól ottalvós volt. Én is aggódtam, de nálunk semmi gond nem volt szerencsére. Kicsit meg volt illetődve a lánykám, kicsit dacoskodott és durcázott napközben, de második nap már szépen elvolt. Sírni nem sírt.

1 gyerek volt, akinél fél évig tartott a beszoktatás, mert anyuka drámázott a folyosón a gyerek előtt, ölelgette, nem volt hajlandó elmenni a terem ajtajából stb. (előtte egy évig bölcsis volt a kislány, és ott ugyan ezt adták elő. Mikor beszokott a kislány, ő lett a csoport egyik réme)

Szia! 3. vagyok. Jól nem írtam vissza, de most megteszem.

Szóval amint írtam én nem tudtam érte menni délben, mert behívtak dolgozni.

Igazából nehéz volt így ott hagyni a fiam, jobb lett volna, ha mellette lehetek egy picit, vagy legalább elhozhatom délben, de a sors közbe szólt.

2. hetét tapossa az oviban, első héten még nagy ordítások voltak reggelente, ma már csak pityergés van. Délután 3-ig bent van az első naptól kezdve, akkor tudunk érte menni. Ilyenkor már nagyon vár minket és örül. Aztán hét közepétől már csak fél 4-re megyünk, mert mindig akkor uzsonnáztak, a fiam meg az utcán ette meg, így most hagyom, hadd egyen a többiekkel.

Délután mindig úgy engedi el az óvónéni, hogy "na és holnap mennyire fogsz sírni?" és a fiam mutatja a kis ujjaival, hogy már csak igazán picikét. :)

A héten itthon voltam, nem kellett mennem dolgozni, gondoltam érte megyek délben, de azt mondta az óvónéni, ne lépjünk hátrafelé, ha már első héten ott hagytam egész napra, akkor értelmetlen ebéd után hazahozni, mert megszokná. Jó ez így, ahogy van, túl fogja élni. Nyilván így lesz.