Ha meglenne a kislányod tehetsége hozzá, hagynád, hogy profi sportoló legyen?
9 éves a kislányom, 5 éves kora óta úszik. Nagyon kis ügyes, nyeri sorban a versenyeket. De én eddig nem is gondoltam rá, hogy ezt lehetne komolyan is csinálnia. De legutóbb egy versenyen Széles S. edző mondta, hogy ha komolyabban úsztatnánk, és bekerülhetne a csapatukba, akkor ő lehetne az új Egerszegi Krisztina. Megmondom őszintén, nagyot néztünk a férjemmel. Igazából azt sem tudom eldönteni, hogy valóban ekkora tehetség van benne, vagy ez 'csak' a bolondítás?
Persze nagyon büszke vagyok rá, és ha tényleg ilyen magas szinten is jó lenne, én lennék a világ legboldogabb embere. De ez az egész nem csak annyi, hogy úszik, feláll a dobogó tetejére, mi pedig örülünk.
Ez azzal járna, hogy reggel suli előtt úszás, délután megint edzés, hétvégén szintén, edzőtáborok, stb. Nagyon félek, hogy alig látnánk, "elpazarolnánk" erre a gyerekkorát, vagy esetleg megutálná az egészet. Most ő nagyon lelkes, de nem tudom, mi lesz akkor, pár év múlva mennek a barátok fesztiválokra vagy Balcsira, ő pedig csak edz. Másrészt annyi sportolóról hallottunk már, akiknek ráment az egészsége arra, hogy túlhajtották magukat :(
Rengeteg kérdés van bennem, és nagyon tanácstalan vagyok. Mi van, ha most beleéli magát, megengedjük neki, küzd érte, de mégsem teljesül az álom? Nem lesz neki túl nagy csalódás?
Ti megengednétek?
válasza:Nem!!! Nem hagynám és nem is fogom!
egy egykor élsportoló anyuka...
válasza:Na igen, leírtátok azt a két dolgot, ami a kételyeket okozza bennem. A legtöbb élsportoló, ahogy hallom, nem akarná, hogy a gyermeke is az legyen. Én viszont annyira komolyan nem sportoltam, így nem értek hozzá. Nincs annyi érv mellette-ellene.
Az a helyzet, hogy nem tudom, mennyire döntene ésszel a kislányom. 9 éves, okos kislány, de még irányítható. Eleve azt mondják neki, hogy 10év múlva olimpiai bajnok leszel, csak edz napi 2x keményen, rámondja, hogy oké, mert nem tudja mit is jelent. Szerintem ő még nem tudja felmérni, hogy mit vállal vele. Vagy mit mondok neki, ha mégsem jön össze? Lehet, hogy én vagyok a kishitű, de nem tudom elképzelni, hogy az én pici lányom egyszer olimpiai bajnok vagy akármilyen bajnok legyen :O Pláne most, hogy nézte az olimpiát, nagyon beindult, hisztizik érte :(
válasza:Szerintem amíg szereti nem lehet gond belőle. Pár év és úgyis tud döntést hozni. Ő hisz benne akkor nem szabad szerintem megakadályozni.
" reggel suli előtt úszás, délután megint edzés, hétvégén szintén, edzőtáborok, stb. Nagyon félek, hogy alig látnánk, "elpazarolnánk" erre a gyerekkorát, vagy esetleg megutálná az egészet. "
Megutálja az úgyis pár hónap alatt kiderül. Kérdezettek meg minél több edzőt, ők mit gondolnak róla.
válasza: válasza: válasza:1. vagyok...
Köszönöm a lepontozást:(
válasza: válasza:Szia! Én hat éves koromtól ezt csináltam amit a lányodnak szán az edző, fél5, 5körül keltünk, edzés, 8kor suli, suli után edzés, edzőtáborok, hétvégén versenyek stb, 13éves koromig csináltam. Ezalatt végig kitűnő voltam, tartoztam valahová, valakikhez, egészséges voltam, én élveztem. Aztán rájöttem hogy örök második vagyok és ez nekem nem elég, váltottam, jött a röplabda, kosárlabda, karate. Amit nyertem: 18éves koromig, amíg ennyire intenzíven sportoltam, nem voltak betegségeim, nem láttam diszkót, nem ittam, nem dohányoztam, volt energiám mindenre, mert edzett voltam,kitűnőre érettségiztem, van tartásom és kitartásom bármihez amit az élet elém görget, megtanultam a korlátaimat és 30évesen 1 gyerek után is kifejezetten csinos vagyok, pedig 12éve nem sportolok.
Amit esetleg vesztettem: nem jártam bulizni (ennyi sport és tanulás közben nem jutott időm), nem jártam pasikkal, a szüzességemet is 18éves korom után vesztettem el, tehát a társas kapcsolataim az edzőtársakra és az iskolai osztálytársakra korlátozódtak. Kimaradt az életemből az amivel a mai tinik töltik az idejüket.
Amit én tennék a gyerekemmel: hagynám hogy ő döntse el, hordanám edzésre és megnézném, bírja-e a tempót és figyelném hogy az iskolával együtt nincs-e terhére az egész. Az hogy 9 évesen intenzívebben sportol még nem feltételezi hogy 19évesen is ezt fogja csinálni, amikor ő azt mondja hogy állj, akkor abba kell hagyni, ha ő úgy érzi ez az élete, akkor engedni kell ebbe az irányba, de ki fog derülni hogy ő erre született-e vagy sem.Akinek nem ez van megírva,az lemorzsolódik. Szóval én akkor támogatnám, ha ő szeretné és addig ameddig ő szeretné. Ha nem érzi hogy neked kell megfelelnie, akkor nem fogja akkor is csinálni amikor már nem fűlik hozzá a foga. Nem most kell eldöntened a következő 10-20évét, most csak megkérdezed hogy ő mit szeretne, aztán majd jönnek az évek és meglátjátok!
válasza:Ameddig akarja és látom rajta, hogy tényleg szereti , nem kényszer neki engedném. Őszintén megmondom talán még örülnék is neki, hogy kialakít egy életformát és nem bulizik stb...mert amit manapság látni a fiatalok között...hát inkább sportoljon, ha megvan hozzá a kedve és tehetsége. Kialakul ott is az ő baráti köre, emiatt nem kell aggódni. Legfeljebb olyan barátai lesznek, akiknek már fiatalon van céljuk. De nem az a céljuk, hogy ki feküdjön le a legtöbb pasival.
Szóval támogatnám, mindaddig, amíg szereti, nem megy a tanulás rovására. És a lelke is rendben van.
Egy óvodás sportoló kisgyerek anyukája írta ezt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!