2,5 éves fiam abszolut nem játszik egyedül, és sir is ha egyedül hagyom a szobájába. Megha nem sir akkor állandoan követ mindenhová jön utánnam a lakásba. Normális ez?

Mi lenne, ha nem hagynád a szobájában? Neki társaságra van szüksége, játsszon ott, ahol te is vagy. Kezdj el vele játszani, és ha úgy látod, belemerül, kezdj el mellette valamit csinálni. Ha abbahagyja a játékot, foglalkozz megint vele egy picit, majd csináld tovább a dolgod.

Ha ez nem működik, ültesd valahova úgy, hogy lássa, mit csinálsz. Amibe csak lehet, vond be őt is. 2 éves a kisfiam, imádja a mosógépbe berakni a szennyest, kiszedni a tiszta ruhát, egyesével kirázza és adogatja nekem a szárítóra. Mostanában tanítom zoknit párba rakni. Ha valaki füvet nyír, ő is hozza a kis fűnyíróját. Ha picit ügyesebb lesz, a főzésbe is megpróbálom majd bevonni, imádja a feladatokat, meg pakolni is.

Nálunk is ez van, de az utóbbi időben sokat javult a helyzet, igaz tudatosan próbáltam így alakítani. Az én lányom is 2,5 éves, bölcsis, de most nyáron nem jár. A nagyszülők szerint én rontottam el, mert sokat foglalkozom vele, és kiskorában sem hagytam, hogy a járókában üldögéljen órákig. De hát mit tegyek, nem vagyok híve a ketreces tartásnak :)

Nálunk is az van, hogy a szobájában nem igazán akar eljátszani, max. negyed órát, viszont ahol mi vagyunk, ott szívesebben játszik. Az utóbbi időben sokszor alakítottam úgy, hogy valami halaszthatatlan dolgom legyen, ilyenkor kipakoltam neki a játékokat a nappaliba, és főztem, vagy ott voltam a közelben, közben szóltam néhány szót neki, megdicsértem, és már egyre több időre elfoglalja magát. De ha kikerülök a látótérből, hamarosan jön utánam, követ. Szerintem ez normális, később érnek meg az önálló játékra. Ja, és nálunk a bölcsinél az elszakadással semmi gond nem volt, de fontos, hogy te is könnyen elengedd a gyereket, mert ha érzi rajtad a kétségbeesést, akkor probléma lehet.