Ugye nem normalis 6 ev 2 honaposan napi 1-4 alkalommal bepisilni?

A gyereket nem kérdezted miért pisil be?miért nem megy ki a wc-re?4 éves korban sem igazán normális,olyankor ki szokták vizsgálni nincs-e szervi baj.

-de mondjátok h ez kamu,hisz egy szülő hamarabb elvinné dokihoz a gyerekét,nem várna eddig.

Nekem csak az éjszakai bepisilés részével van tapasztalatom, emiatt voltunk kivizsgáláson a lányommal (6 éves lesz). Vele minden rendben van, majd kinövi (remélem, minél hamarabb), viszont ott is egyből azt kérdezték, hogy nappal, ha ébren van, szokott-e probléma lenni, mert ha nem, akkor elég valószínű, hogy nincs gond.

Mindenképp gyereknephrológiára kellene menni, ott néznek vizeletet (hormonprobléma, fertőzés miatt), elküldik vérvételre, hasi ultrahangra, pszichológushoz, ha kell. Sok minden okozhatja, de szerintem mindenképp utána kellene járni, mert egyáltalán nem normális, ha nappal bepisil. Főleg, ha most kezdi a sulit, biztos nagyon rossz lesz neki, ha kiközösítik majd miatta.

Igaz, hogy nem a te dolgod, mert nem a te gyereked, de azért próbálj hatni valahogy a sógornődre, mert nem lesz egy könnyű gyerekkora ennek a kisfiúnak, ha sokáig fent fog állni a problémája.

Szia! Ha megvolt a vizsgálat, és a szervi rendellenességet kizárták, akkor sajnos az van, hogy lelki oda lehet. Írtad, hogy az anyja jól leteremti, ha bepisilt. Nos, tapasztalatból mondom, hogy ez a legrosszabb, amit tehet (holott tapasztalatból tudom, hogy nagyon-nagyon nehéz megállni, hogy ne dühödjön fel az ember, mert már olyan nagynak tűnik egy hatéves).

Mi sokat küzdöttünk a szobatisztasággal, mert én ráparáztam ovi előtt, hogy jaj, gyorsan-gyorsan legyen már szobatiszta a gyerek. Ettől aztán mind a pisilés, mind a kakilás terén évekig tartó hercehurca kezdődött, a bepisilés gyakori volt, a kakát meg visszatartotta.

Most már elmúlt hétéves, nem pisil be, de sokszor még mindig az utolsó percig tartogatja, és mikor már „táncolgat”, annyira kell neki, csak akkor megy el.

Meg kell próbálni nem mérgelődni ezen, mert azért kisgyerekről van szó, aki nem tudatosan csinálja, sőt, biztos vagyok benne, hogy nagyon szeretné, ha a mamája nem veszekedne vele emiatt. És minden egyes ilyen esetben rosszul érzi magát, és ez a sikertelenségérzés alapvetően baromi rossz egy gyereknek. Pláne, hogy már az egész család ezzel foglalkozik. Ne várjuk el egy gyerektől, hogy felnőtt módra tudja kezelni az érzéseit, és lássuk be, hogy ha engem arra kondicionálnának, hogy ha bepisilek, leszidnak, próbálnám ugyan nagyon, hogy ne legyen így, de az is lehet, hogy tudatalatt bosszúvágyat éreznék, vagy épp a nagy akarás sülne el visszásan, és arra jutnék (mondom, tudat alatt), hogy én „úgyis képtelen vagyok nem bepisilni”.

A másik érdekes szempont lehet szerintem ebben a kérdésben, hogy a pisi/kaki témák, amelyek felett a gyereknek „hatalma” van, hiszen senki nem tudja helyette befolyásolni azokat. Szóval az is lehet, hogy azért csinálja, mert dacol, esetleg mérges a mamájára… talán éppen amiatt, hogy folyton leteremti.

Érdemes kipróbálni azt, hogy pozitív visszajelzésekkel él az ember, ha nem pisil be, és simán megkéri, hogy öltözzön át, ha igen… nyilván nem egy-két nap alatt, de lehet, hogy változna a helyzet.

„lelki oka lehet”

(Bocs az elírásokért.)