Rászólsz más gyerekére ha a tiedet "fenyegeti" esetleg idegesíti, direkt szívatja, bántalmazza? Akkor is ha ott áll az anyja de számára nem üti meg a rászólás mércéjét a dolog?

Én egyetértek veled, és átérzem, hogy dühös vagy.

De az a baj, hogy a szülőt nem tudod megnevelni már. Ha hülye és nem szól a gyerekére, nem veszi észre jóformán mit csinál, és közben még téged is szid, akkor mit akarsz még csinálni? Ilyenkor igenis ki kell vonnod a saját gyerekedet ebből, hogy ne lássa a hülye, buta példát. Nem kell elmenned máshová minden alakalommal, mert többségében a szavak ereje sokat ér (főleg ha már a szülővel beszélsz és nem csak a rosszalkodó gyerekkel).

Velem egy eset volt, amikor a másik gyerek kavicsokat dobott a csúszdához, a kő meg arról visszaverődött és ráesett a több gyerek fejére meg mindenhová. Több szülő is rászólt a kisfiúra, de az csak csinálta. Az anyja meg ült egy padon és nézte szó nélkül. Megkérték őt szóljon rá, ő meg mondta, hogy de hát csak játszik...

Na most maradjunk ott és hagyjuk, hogy hátha valakinek kiveri a szemét? Nem. Igenis félrevonultunk többen is, volt aki el is ment onnan. S egyértelmű, hogy ez nem a legjobb megoldás (mármint a rosszalkodó fiút tekintve, mert ettől ő okosabb nem lesz), viszont miért akarnék világot váltani ott, miközben kiverik a gyerekem szemét?

Szóval ja, rászólok a gyerekre. A szülőt is szépen kérem.

Ha meg ez sem hatásos, akkor elmegyünk onnan.

Nem tudsz mit tenni, mert mindig is lesz olyan, aki másképp látja, aki másképp nevel, aki szerint bármit szabad...

Szerintem bizonyos határok között az ember hagyja is.

De vannak nagyon idegesítő helyzetek, és akkor azért csak szólni kell.

Egy kis homoktól nem lesz baja a gyereknek, de ha bottal verik a fejét és közben csúnyán szidják, akkor azt azért senki nem nézi jó szívvel. Vagy úgy kellene? Mert akkor én sem vagyok komplett...

Rászólok persze, ha azt látom, hogy az anyja nem foglalkozik vele. De csakis higgadtan, kedvesen és elmagyarázom neki, hogy mi van. A másodiknál odamennék az anyjához és megkérném, hogy csináljon valamit. De azt is higgadtan, kedves és normális stílusban.

Így még sosem volt problémám, általában elnézést is kértek és megköszönték, hogy figyeltem a gyerekre.

Nálunk pont fordított helyzet. Egy 2,5 éves kisfiú terrorizálja a többi gyereket. Sajnos a gyerek csak úgy tud a többi gyerekkel együtt lenni, ha szekálja őket. Neki ez a játék. Először csak piszkálja Őket, szétrombolja amit csinálnak, elveszi a játékaikat és a háta mögé dugja, majd mikor már minden gyereket jól felhúzott, elkezdi ütni őket, rángatni, harapni. Anyja olykor rászól, de úgy gondolja, hogy mivel az ő gyereke még kicsi (1-2 évvel fiatalabb csak többinél), ezért vele elnézőnek kell lenni. Hát 3-4-5 éves gyerek nem lesz a végtelenségig elnéző...

Volt már, hogy rá kellett szólnom a gyerekre (halál kedvesen), mikor vödörrel ütötte a lányom fejét, de akkor meg odarohant az anyjához üvöltve, hogy a néni őt bántotta...