Hogyan kezeled ha akaratos 2 évesed az utcán, elszalad, felszedi, bemászik, nem fogad szót stb?

Most 22 hónapos. pont ilyen :) leguggolok hozzá és megfogom mindkét kezét, hogy rám nézzen. Határozottan és komolyan közlöm vele, hogy csak akkor jöhet a saját lábán, ha szót fogad és nem szalad el/ nem szedi fel/ nem mászik be.

Ha továbbra is csinálja akkor felveszem és hazamegyünk azonnal. (van amikor én szívok, mert 14 kg :D )

Nálunk a "pápá manóka, én megyek" és elindulok az szokott segíteni, mert megijed, hogy otthagyom.

Mondjuk ezt egy forgalmas úttest mellett nem csinálom meg.

Ott jön a rábeszélés, ahogy az első írta. Ha nem, akkor megfogom és cipelem.

Nàlunk ez nagyon sokáig ment!

Sétáltunk kézen fogva, elszaladt, hiába szóltam neki, nem állt meg, annál jobban szaladt! Utól értem, mindtam neki nem szabad elszaladni mert elüt valami!

Csikkeket, szemetet szedett, mondtam neki fujj koszos dobd el, de a következőt megint felszedte. Hisztizett a hintánál a játszótéren ha valaki ült benne, nem bírta kivárni a sorát.

Nem hallgatott rám semmiben!

Szóltam, de mindig megint megcsinálta. 3 évesen érte el azt a szintet, ha szólok valamiért azonnal abba hadja, ha elszalad szólok megáll, szépen sétál kézen fogva...

Nem büntettek soha, nem kapott ki soha.

Úgy érzem most érti meg amit mondok neki, és ha kicsit eréjesebben szólok még a sírását is elkezdi, higy nem akartam, bocsánat, sajnálom!

Lelkisebb lett, lehet hatni az érzéseire, most kezdi érezni mi a rossz, mi a jó.

Én mindig úgy "büntettem" az ilyen viselkedést, hogy ha nem fogad szót, vagy olyat csinál amit nagyon helytelenítek, akkor korlátozom a szabadságát. Úgy értsd: bekötöm a babakocsiba, és onnantól tolom pl. Előtte kétszer szólok, hogy ha ezt vagy azt nem hagyod abba, akkor babakocsi lesz(régebben még háti hordozót vittem szükség esetére, azt könnyebb magaddal vinni). Nagyon hamar megértette, hogy nem viccelek. Így nem kell veszekedni, leszidni, megütni stb, ami szerintem káros és hatástalan is egyben. Nyugodt hangon szólok, hogy mi a a következmény, és mindig be is tartom. A szemétszedésre nekem az vált be, hogy megtanultuk, mi a szemét,és hogy rá kell lépni és ott kell hagyni. Mivel tudja mi a teendő, és végre valamit egyáltalán szabad vele csinálni, örömmel végrehajtja, és beéri ennyivel.

A másik amit végszükség esetén bevetek, a megvesztegetés. Pedagógiailag lehet, hogy nem jó, de működik. Pl. ruhát venni mentünk egy boltba családostul, a gyerek fel-le rohangál a sorok közt, elbújik, stb. Mondtam neki, hogy itt kell maradni most Anya mellett, de ha végeztünk a boltba, akkor beülhet a játékhelikopterbe (olyan pénzbedobós kis játék a bevásárlóközpontokban). Onnantól képes volt 20 percig fegyelmezni magát, és csak néha kellett emlékeztetni. A végén nagyon örült a játéknak, és szerintem büszke is magára, hogy ilyen ügyes volt, és kiérdemelte. Most már három éves lesz hamarosan, sokkal könnyebb vele. Kitartást, ez is el fog múlni.

Szerintem sokat nem tudsz tenni, meg fog idővel nyugodni. Én bekötöttem a babakocsiba vagy kézbe vittem ha rossz volt. Ha pedig sokadszorra is megpróbált szemetet szedni akkor irány haza, és kimarad az aznapi séta.

Kézre verni szerintem azért fölösleges, legalábbis nálam más dolgok amikért a kezére kap.