Mennyire aggódtok, ha beteg a gyerek?

Hát igen amíg nem nagyon volt beteg a gyerek, vagy nem állandóan beteg a gyerek addig az ember nyugodtabb valahol és jobban bízik magában. De mikor már sok ideje elhúzódó baja van és mindig ugyanaz, akkor már mindentől fél. meg főleg a szövődményektől.

De amúgy én is mindig olyan voltam és első körben próbálok olyan lenni, hogy hátha megküzd vele a szervezete. De aztán inkább orvos, mint hogy nagyobb baj legyen, mert az az én felelősség lenne. Egyszer volt hogy lázas volt éjjel, reggelre elmúlt, akkor nem vittem el, de akkor semmi köhögés nem kísérte meg semmi. De figyeltem folyamatosan, nehogy aztán baj legyen, de nem volt. Csak rá egy hétre. :(

A lázra is csak akkor adok valamit ha 38,5 fölött van, addig próbálom hagyni kicsit, majd esetleg borogatás, hűtőfürdő, és aztán a többi, vagy vegyesen. Először még Nurofen, majd kúp ha nem lesz jobb, vagy feljebb szalad rövid idő alatt. De amikor már lemegy a láza valamelyest én nem szoktam neki adni, csak ha újra magas lesz.

De pl a kórházban mikor egyszer bekerültünk, azt szokták csinálni, hogy ha lemegy a láza akkor is váltva lázcsillapító és kúp 3 óránként még egy két napig.

Én próbálom úgy felfogni a lázat, hogy küzd a szervezete. Persze kellemetlen neki, de így fog kialakulni az immunrendszere. Persze nem 40 fokos lázról van szó, mert az már orvos azonnal. Pláne ha le se megy, pláne minél kisebb a gyerek.

De mivel sok probléma volt vele mostanában, ezért most aggódósabb vagyok.

De például magamnál teljesen más a helyzet. Magamat nem féltem. Pedig lehet néha kéne. Én el is felejtem bevenni néha a gyógyszert, ha nagy ritkán beteg vagyok. Bár volt tavaly is meg idén is egy elhúzódó mandula fájásom ami elmúlt majd visszajött, de aztán nyárra sikerült kijönni belőle azóta nagyon vigyázok magamra, de nem gyógyszerrel. Én nem szeretem magamnak bevenni a gyógyszereket. Nem szeretem azokat se, akiknek fája fejük mindjárt gyógyszert kapnak be ha kell ha nem. persze más a migrénes fejfájás, de hát ennek fogalma se teljesen tisztázható, hiszen ki mennyit bír elviselni. De pl én fejfájásra soha nem kaptam be gyógyszert. Inkább felkelek és mozgok kicsit, vagy elterelem a figyelmem. Fogfájásra is csak akkor mikor már halálomon voltam. De előtte maszíroztam az ínyem, a fogam piszkáltam, megmostam meg amit lehetett. Ja és aztán amikor tudtam mentem a fogorvoshoz. Nem félek tőle hál Istennek.

Szia, én egyből észreveszem, ha hőemelkedése van, olyan a szeme mintha könnyes lenne. Egyből adok lázcsillapítót, nem várok. A láztól fájhat a feje, szédülhet, stb. DE, az első fiamat 21 évesen szültem és így 36 évesen visszagondolva, az asztmás nagyfiamra nagyon balfék voltam. Sokkal jobban tudom érvényesíteni az akaratomat, ha dokiról van szó pl., mert akkoriban nehéz volt jó dokit találni, tudatlan voltam, 7 éves koráig krónikus beteg volt, sajnos sokat aludtam vele ülve, fulladt, szörnyű. Azt gondolom, ha lehetősge van az embernek, hogy könnyen átvészeljen bármit, miért ne könnyítenénk meg azonnal. Látni szenvedni egy gyereket, miközben majd megfullad, én meg béna voltam, hiába volt a legjobb orvos, szörnyű...

nem volt építő, de érdekes a kérdés és elgondolkodtató...

elsősorban a gyereket kell nézni, ha nem beteges, akkor is azonnal kezelném a kellemetlen tüneteket, főleg ha lázról van szó, egy pillanat alatt kaphat egy sokkot, már láttam olyat... szörnyű

Én is teljesen nyugodt vagyok.

Igen, 1-2 kisebb náthát kivéve csak egyszer volt még beteg a fiam.

Kb másfél éves volt, vasárnapi napon 40 fokos lázzal, nurofeneztem, hűtőfürdőztem, meg ölelgettem, túl nagy problémám nem volt a dologgal (aggódás szempontjából).

Viszont nálunk volt a dédim is, ő addig erősködött, kiabált, míg hívtam az ügyeletet, pedig várni akartam és másnap vinni a dokihoz.

A telefonba a csaj ordítozott velem, kijött egy öreg ember a H.P.-ból, szinte meg se nézte a fiam, írt fel antibiotikumot.

Nem adtam oda a kicsinek, (panadolt kapott helyette, hogy a dédim ne kapjon sírógörcsöt), másnap a dokinőnk meg megdicsért, hogy semmi teendő, hűtőfürdő, panadol, és el kéne venni annak a diplomáját, aki fölöslegesen ír fel antibiotikumot egy kisgyereknek.

Azóta magamra hallgatok, méggha mindez felelőtlenségnek tűnik is.

Egy anya MINDIG érzi, ha baj van!