Akik csak egy gyereket vállaltak, miért döntöttetek így? Nem bántátok meg később?

6 éves a kislányom...

1. ok: anyagiak (hitelek),

2. ok: nem felhőtlen kapcsolat.

Munkahelyek szerencsére vannak, ezzel nincs gond.

mi két gyereket terveztünk,de egynél maradunk,lassan három éves lesz a fiam

neki normális életet tudunk biztosítani anyagilag.Nekem maximálisan kielégíti az anyai ösztöneimet.úgy érzem,hogy nem tudnám megosztani a szeretetemet és figyelmemet másik gyerekkel.őt egyszerűen imádom,ő a mindenem.

elég beteges,így sok energiát,időt,odafigyelést igényel,munka mellett nehéz megoldani az itthon maradást,segítség nincs,két gyerekkel meg végképp megoldhatatlan lenne.

két szobánk van,nem szeretném megzavarni a nyugalmát,megszokott kis életét egy csecsemővel

támasza lesz ha mi már nem leszünk,van egy unokatestvére,egyidősek,nagyon szeretik egymást,sokat vannak együtt,ragaszkodnak egymáshoz.

egyelőre nem bánom,eszembe sem jut ilyesmi.aztán soha nem mond,hogy soha

3 éves a fiunk. Hullámzó a kedvem, néha rám jön, hogy szeretnék még egy babát, aztán örülök, hogy csak egy van.

Anyagiak állnak az első helyen, de tényleg. Ha tudnám, hogy van egy számlám, amihez mindig nyúlhatok, akkor simán vállalnék még egy gyereket.

Egyébként meg nem vagyok egy ősanya típus, nehezemre esett megszokni, hogy mostantól a gyerek a főnök, hogy nem mehetek oda ahova akarok, hogy nem akkor kelek, amikor akarok.... de végülis belejöttem, mert rendszert hozott az életembe.

De kis akaratos, makacs, zsivány... nem lenne erőm újrakezdeni az egészet, a hasfájástól kezdve, a szoptatási mizérián át, a fogzáson keresztül...

Ezek a főbb okaim.